Lassú a net

Mármint ahhoz képest, hogy lassan két hete intenzíven keresek* megfelelő hátizsákot magamnak, amit A. megrendelhetne nekem karácsonyra, nézegetem is a tinderen, beszélek is róla úton-útfélen, a fb mégis csak tegnap óta dobálja fel az erről szóló hirdetéseit. Nem értem, mit jelenthet ez a figyelmetlen bánásmód a pegazusok korában, én már nem számítok senkinek?

Sajnos továbbra is ezért az elérhetetlen zöld-feketéért rajongok, olyan már, mint egy reménytelen szerelem, láttam több nem túl rosszat, de egy sem éri el az ő éteri szépségét (aztán persze ki tudja, milyen lenne élőben?)

* lassan több munkaórám van benne, mint a munkahelyemben - olyan jó volt, míg anyukámtól is kaphattam ajándékot! Ő kitalálta, beszerezte, becsomagolta, és többnyire pontosan eltalálta, hogy mi a szívem titkos vágya, hogy mire van épp a legnagyobb szükségem. Mostanában nekem kell hajkurásznom saját ajándékaimat, és ezt nem szeretem. És másokét is. Ezt sem szeretem már. Szemernyi időm sem jut már békés semmittevésre, olvasgatásra.