Visszatérve

a kenyérsütőgéphez: bárkivel beszéltem, mióta megvettük a kis pékgépet, szinte mindenkiről kiderült, hogy van egy eldugott csontváza kenyérsütő gépe valahol, egy szekrény mélyén vagy a padláson, amit egyszer, legfeljebb kétszer használt, de rájött, hogy nem neki való.

Nos, mi szinte mindennap használjuk - és az igazán jó kenyereket A. süti, mert ő milligrammra pontosan betartja az utasításokat, precízen lemér mindent - nem úgy, mint én, aki ötletszerűen és szemre, úgy körülbelül hajigálok bele a gépbe dolgokat  - ahogy amúgy is sütni-főzni szoktam. Én mindig izgalmas, újszerű megoldásokra törekszem - és mivel van néhány évtizedes rutinom, többnyire nem sül ki ehetetlen dolog a kezeim közül, a kenyérsütővel is mindig eheteőt alkottam, de nem volt mindig szépen szeletelhető. A. viszont fantáziátlanul kiszámítható kenyereket süt - és van erre kereslet nálunk, több is, mint az én költeményeimre. A. kenyerei nem a legjobb kenyerek, amiket életemben ettem - de sokkal jobbak, mint a Józsi Pék kenyerei, amiket a közelbnen árulnak. Vagyis fogok én még finom ilyen-olyan kenyereket venni másutt, fogok én is sütni hagymásat, aszalt szilvásat vagy egyéb különlegeset, de a napi rutint A. ezerszer jobban csinálja, mint én. Körülbelül húsz perc egy kenyér összekészítése krumplifőzéssel együtt  (a krumplis fehérkenyérre állt rá) - és pontosan tudható előre, hogy három és fél óra múltán mit szedünk majd ki a sütőből. Megfizethetetlen élmény. A. mindig is a megbízhatóság non plus ultrája volt, most sem kell csalódnom benne. És nagyon szeretem, hogy ilyen.