2021. március 21., vasárnap

Dolgozik helyettem

a kenyérsütő gép. Egy mazsolás kaláccsal indítottuk a karrierjét, remélem, megfelel a kihívásnak. Addig nekem is dolgoznom kéne, például ebédet főzni, vagy előre főzni több napra, vagy a mosogatógépet ösztökélni, vagy mosni, vagy a szobámat rendbe rakni, vagy ágyakat áthúzni, vagy kamrát pakolni, vagy a kertben szorgoskodni, vagy elmaradt munkákat bepótolni. Túl sok a lehetőség (és még nem is soroltam fel mindet), nem tudok választani, többnyire minden marad a régiben.

Rajzolhatnék, festhetnék, olvashatnék, írhatnék, sétálhatnék, edzhetnék is. Ezek közül sem találom meg soha a megfelelőt. Amivel a legtöbbet hozhatnám ki magamból. Felhívhatnám a barátaimat is, hogy hogy vannak - de nyilván épp saját háztartásukat fényesítgetik vagy kirándulnak - nem akarom zavarni őket. Apámhoz is el kéne menni, nagyon régen voltam (tesóm jár hozzá), de nincs kedvem. Mióta felgyógyult, újra basáskodó és undok. Igazából mindig is az volt. Nincs nekem szükségem erre.

Á. még javában alszik, V. itthon sincs, A. önjáró módon teszi a dolgát.

Tegnap azért én is erőt vettem magamon és elvittem anyukámat kirándulni sétálni a város egyik távolabbi szegletébe egy kiserdőbe, így találkoztam egy barátnőmmel (akivel a múlt héten megejtettünk egy mély, tisztázó beszélgetést és azóta újra jóban vagyunk, amitől a lelkem egy darabja újra kisimult és virágzik) - ezer éve nem találkoztam senkivel a  családon, a klienseken és a munkatársaimon kívül.

Miért van ilyen hideg a tavasz első napján?

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. ízre jó, mert mindent beletettem, ami kell, de sűrű és nem kalács, inkább puhább keksz (?) állagú

      Törlés