mert az előző munkások az előző években mindent rosszul csináltak, most be van betonozva a kémény, ami szabálytalan, és most azt külön kell bontani, ami többe fog így kerülni, és nem úgy mennek a villanyvezetékek, hogy az így nem klappol, módosítani kell, ami sajnos megdobja kissé a költségeket, és a vízcsövek - kérem, ezt hogy engedhették? - nem ott futnak, mint hittük, ami gáz... és igen, a gázról ne is beszéljünk, hiszen külön engedély kellene, ami - mondanunk sem kell - jóval többe fog így kerülni. Ma nem leszünk készen, az már biztos, holnap nem tudunk visszajönni, talán hétfőn. De szombaton szerelik a napelemeket, azt kurvára nem kéne két nappal később kéményépítéssel tönkre vágni. És minden, de minden csupa por, mocsok, kosz és káosz. És megint rájövünk, hogy az építkezések és a munkások különös világa a miénktől oly idegen dimenzió, hogy nem tudunk jól kapcsolódni, frusztráltak leszünk, szomorúak, idegesek és csak azt mantrázzuk (szigorúan magunkban, egy mégoly apró mantramorzsa sem hallatszik ki belőle), hogy tűnjenek már el. De szombaton újra jönnek (a napelemtelepítő munkások), aztán ezek szerint a kéményrakó kőműves is jön hétfőn. Ó, hogy utálom őket! Ne aggódjatok, ők is minket, olyan magas lóról böfögnek lefelé, hogy csak na. A hómofisz nem munka, az ilyen láblógató, felesleges kis senkik, mint mi a bokájukig sem érünk fel a kétkezi munkás uraknak.
És felhívott a főnököm főnöke némi protekcióért - ez mennyire cikis helyzet! -, meg krízishelyzete(ke)t kezelek telefonon, meg szakmai beszámolót írok és olvasok értőn, de közben ütvefúróval (? igazából nem tudom, mivel, borzalmasan hangos, remeg az egész ház) sokkolják a fülemet, a másik oldalon pedig (lég)kalapáccsal nyitnak lyukakat a házfalon, annak is van hangja. És elzárták a vizet (oké, gondolhattam volna rá, de nem gondoltam), ezért még vécére sem tudok elmenni. És a tavasz is sokat késik. Mondanám, hogy nem várok egy percet sem ilyen link alakokra, fusson utánam ő, ha akar - de heves testi vágy lobog bennem iránta.
Pont így. És - kivéve egy "véletlen" kis gikszert a mátrixban a 90es években és a 2000esek első tizedében, mindig is jobban kerestek és jobban is fognak mint az ilyen semmirekellő, számítógép előtt pötyögő "irodisták" akik meg sem tudják már magyarázni hogy miért tanultak sok-sok éven át.
VálaszTörlésÉs én azon szoktam néha gondolkodni, hogy van az a nem kevés "futottak még, büfészak" jellegű főiskola, ahonnan tényleg nulla tudással meg nulla szakértelemmel jönnek ki a fiatalok (legalábbis ha van nekik ilyesmi azt nem ott szerezték meg). Ami helyett milyen kár, hogy egy napelemszerelő, vagy kéményépítő számára nincs egy 2-3 éves főiskola szerűség ahol megtanul beszélni, kommunikálni, időmenedzsmentet, szervezési alapismereteket, orrfújást zsebkendőbe és egyebeket.
Mert amúgy tényleg szükségünk van rájuk, míg nagyon sok, szellemi végzettségű ember munkájára igazából nincsen.
Nem tudom a Buheramátrix című magyar filmet ismered-e. Régi. Nyilván túlzó néhol nem is életszerű, de ha valaki végignézi és volt nála komolyabb építkezés, felújítás akkor rájön hogy az egyes jelenetek 90-95%-ban teljesen valósak.
Pedig lehetne ezt tök kedvesen, normálisan is csinálni. Ismerek közelebbről asztalost, gázost, vízvezetékszerelőt. És volt szerencsém marha kedves kőműveshez is (az nem barátság, csak dolgozott). És tényleg, abszolút van olyan, hogy minden rossz, és minden máshol fut, de ezt lehet konstruktívan is kezelni. Szóval, jaj már. Jó lenne, ha sokkal több szakember lenne, és tényleg a krém maradna fenn. Itt C.-ben simán van 3-4 mindenkiből, akit az embernek eszébe jutna hívni valami munkára, akit sokan jó szívvel ajánlanak. Sok szerencsét nektek! Ez a napelem azért izgalmas.
VálaszTörlés