csomagolós

Két bőröndből öltözködős, kézzel a csapban mosós hét után  - stílszerűen - elmosódik a határ tiszta és szennyes ruhák között, hazafelé jövet nincs értelme a megkülönböztetésnek, értelmét veszti a szelektálás (és a hajtogatás is). Mindent beleszórtam a táskákba*, itthon úgyis kimosom (és tényleg! hamarabb indítottam be az első mosást, mint ahogy ittam volna egy korty vizet vagy pisiltem volna - már három teli gép kipörgött azóta)

Hazafelé még beugrottunk a füredi übercukiba, mert ott olyan a dobostorta, amilyennek lennie kell (ennél talán csak a gyulai Százéves cukrászdában jobb) és a franciakrémesük egyszerűen értelmet ad a krémesnek, mint süteménynek**, mert édesen ropog a tésztája, valódi tejszínhab van a karamelltető alatt, amiből külön meg bírnék enni egy tálcányit - miért nem létezik ilyen sütemény? csupasz, krémesmentes karamelltető? - de itt a krém is isteni... ha nem tudtok mit csinálni jódolgotokban, járjatok cukrászdába Balatonfüreden!

* hazafelé mindig sokkal több a csomag, az amúgy epizodista papírzacskók és szatyrok is főszerepet kapnak (sőt, még tiszta szemeteszsákokba is pakoltam)

** amit amúgy egyáltalán nem szeretek