A múltkor leírtam, hogy kiolvastam a Knausgard regény (?) első kötetét és nincs nálam a következő. Estére egy olvasóm megküldte e-mailben. Letöltöttem az étteremben, azóta csak olvasok. Nagyon hálásan és elképedve, hogy ilyen van? Nagyon köszönöm!
És ugyan - nehéz lenne tagadom - időnként érzem úgy, hogy a kutya se nyitja rám az ajtót önszántából, mégis szerveződik egy könyvklubos este is, még csak nem is én vetettem fel.
És mióta nyaralok, csak rám írt néhány ismerős, hogy hogy vagyok, találkozunk-e. Keres blogos és blogtalan. Nagyon jólesik!
És A. is egyetlen zokszó nélkül viseli, hogy naphosszat csak olvasók, néha rajzolok. Mászkálunk, eszünk, összebújunk - de van sok magánidőm is. Nagyon jólesik, nagyon szeretem. Hűvös van, de az ilyesmikhez pont jó.
Még a hétvégére is visszajövök anyukámmal - az mondjuk nem lesz ennyire zen, mert úgy kell rá figyelni, mint egy kisgyerekre, szóval strandra egyedül nem merek vele menni, de itthon azért lesz időm olvasni mellette is. És örülni fog az ittlétnek és nekem is. Majd rajzolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése