- de hát már Petőfi is megmondta, hogy a víz az úr, a halmazállapot változásainak követése pedig alsós tananyag. Most erősen vintage kinézetű a konyhapult. Nem csúnya, csak használhatatlan - úgyhogy ellátogattunk A.-val az ikeába egy jó koronavírusért konyhapultért és mosogatógépért. Vettünk is rögtön*, meg minden mást is. Most még azon gondolkodunk, hogy az eddigiekhez képest szinte már elenyésző** összegért csináltassuk-e újra a teljes alsó szekrénysort, mert az ikea azóta méretet váltott és a 30 cm már 30,1 cm, nem pedig 29,3 cm. Még felmérjük, megéri-e erre a kisidőre. Adele nem jön hozzánk, mert lefújtak minden külföldi csereutat - ami V. számára szomorúbb, hogy ő sem mehet Olaszországba tavasszal. Én kissé megkönnyebbültem a központi lefújás miatt, jobb, mintha én nem engedném és velem veszne össze. A helyzet persze amúgy sem megnyugtató, én nem bírok ilyen fenyegetésben élni*** - aggódom a szüleimért (és a gyerekekért és A.-étr és magamért, aki még mindig nem gyógyultam meg teljesen, az állkapcsom kattog, a hajam fáj - de persze megyek dolgozni, mert nem hiányozhatok minden héten három napot, hogy aztán kvázi tünetmentesen járjak megint egy keveset) Remélem, legalább a netről rendelt ruhák jók lesznek rám (és elég jól mutatok majd legalább valamelyikben ahhoz, hogy ne felmosórongyokba*** öltözve kelljen részt vennem az ünnepélyes diplomaosztón, ahová a szüleimet is elhívtam*****)
* úgy értem, még kétszer vissza kellett menni, meg ide is kijött egy ember, és majd hat hét múlva újra bemehetünk személyes egyeztetésre, hogy mikor hozzák ki (és szerelik be újabb vagyonokért)
** képzelhetitek!
*** úgy értem, bírok, csak nem szeretek, bár már némileg hozzászoktam, köszönhetően a tudjukkinek
**** amikor még lázadó ifjú voltam és a gimiben a nagyon sokadik beírást kaptam amiatt, hogy nem volt rajtam az iskolaköpeny (amit gyűlöltem) és mert tarisznyával jártam, ami nem tartotta stabilan a könyveimet (?), akkor a heti zsebpénzeimet összegyűjtve vettem két kék kockás flanel felmosórongyot, amire gombokat és kapcsokat varrtam és ezt hordtam köpenyként a továbbiakban, valamint vettem egy szögletes, fedeles világospiros műanyag vödröt is, amit stabil táskaként funkcionáltattam a tanév végéig. Megfelelő közegben szerintem lett volna bennem több fantázia is - ezek az egyedi kezdeményezések azonban csak méla undort váltottak ki az osztálytársaimból, támogatást nem. A szüleim a saját köreiket rótták, barátaim pedig nem voltak.******
***** még soha egyetlen rokonom sem volt jelen egyetlen diplomaosztómon sem, úgyhogy ez az utolsó esélyük, hogy ilyesmin részt vegyenek (remélem, nem épp ebbe fognak belehalni)
****** voltak, de, khm... olyanok, akik viszont már rég nem jártak az iskola közelében sem
Az ország melyik részéről mondták le az utat Adele-nak?
VálaszTörlésNálunk semmi ilyesmiről sincs szó, nem is értem... a hónap végi könyvvásárt, az úszásórákat, az előadásokat (a munkahelyemen: az össznépi, 1000+ emberes értekezletet) MIND megtartják!
Én támogattalak volna a felmosórongyos-vödrős kezdeményezésben :))) szeretem amikor valaki (nagyon ) kilóg a sorból, ráadásul ez Ügy érdekében!
Nem tudom, hogy a franciák mit gondoltak az egészről, nálunk az iskolában törölték az összes csereutat, mindenhonnan és mindenhová.
TörlésÉn nagyon kilógtam, de ez nem volt mindig jó, sokszor életemben nagyon magányos voltam. Az osztálytársaim az egyik osztálytalálkozón (nem megyek el túl gyakran) meghökkentek azon, hogy nem "kallódtam el teljesen", mert szerintük az lett volna a várható. Szerintem pedig már akkor is sokkal okosabb és viccesebb voltam náluk.
Törlésmagam sem tulajdonítottam különösebben nagy jelentőséget a diplomaosztóknak, míg ilyen öreg és szentimentális nem lettem, meg amíg nem lettek gyerekeim, akiknél el sem tudom képzelni, hogy ne akarjak ott lenni (és remélem, majd ők sem bánják)
VálaszTörlésSzerintem is jófej ez a vödrös felöltözés, bár én nagyon nem ilyen voltam. Viszont abszolút csodálattal adóztam volna a humorodnak és a bátorságodnak. Kicsit csodálkozom, hova járhattál iskolába, ahol mindezzel nem voltál menő.
VálaszTörlés