paradox gondolatok

Majd ha vége a vírusnak és mind meghaltak*, akik kiröhögtek amiatt, hogy tarhonyát** vásároltam, de én*** életben maradtam****, akkor majd én fogom a képükbe vágni, hogy lám-lám, igazam volt, helyesen cselekedtem***** és ti ostobák voltatok, úgyhogy most magatokra vessetek, amiért meghaltatok, ráadásul jöttök egy bocsánatkéréssel is. Aztán kiengesztelődne mindenki, ők szépen leporolnák magukról a koporsókat meg a földet, én főznék egy jó olajos-cukros tarhonyát******, megvendégelném a sok kis hülyét, folyna a sárga lé******* hencidától-boncidáig, és élnénk********, míg meg nem halnánk

* éhen vagy fertőzésben

** ami elfogyott! - de van még rizs és cukor meg olaj

*** és mindenki, akit ismerek, sőt, még azon túl is

**** a tarhonyának, az olajnak meg a cukornak köszönhetően

***** és a cukor meg az olaj nem kér kenyeret, ha mégsem kell, majd elfogy máskor

****** mert maradna annyi

******* itt a levesre szoktak gondolni, de nekem mindig a sok pisi jutott róla eszembe és nem értettem, miért muszáj a lakodalomban az utcára pisilni... nem is vágytam lakodalomba soha, olyan büdöskés dolognak éreztem
******** mint Marci Hevesen