Vírus van. Sok mindent tönkretesz - többek közt az ünnepélyes diplomaosztóm sem lesz megtartva, és persze nyilván egy buta kis selyemmajom vagyok, hogy ilyen vén fejjel sem tudom ezt elengedni - de az a a helyzetet, hogy - mint már írtam - még soha egyetlen diplomaosztómon sem volt jelen senki a szeretteim közül* Ezt egyszerűen nem bírtam még feldolgozni**. Írtam már talán azt is, hogy utána elmegyünk ünnepelni az étterembe. Csakhogy nem lesz utána. Diplomaosztó volt, nincs. Eltűnt, megette a vírus. Nem lesz. Egyesével szabad bemenni, ha valakinek kell a papír a zabhegyezéshez*** - nekem kell, úgyhogy majd beslattyogok. Szóval akár jók lesznek a megrendelt ruháim, akár nem, már mindegy, mert ünnepség nem várható. Már a március tizenötödikéket is lefújják - mondjuk ott épp nem vagyok érintett. És akkor most felmerül kérdésként, hogy lefújjuk-e az ünnepi étkezést is. Mert hogy annak a diploma ünnepélyes átvétele lett volna az apropója. Hogy eljönnek a szüleim, megnéznek és életükben először és utoljára büszkék rám. Mit mondjak most nekik? Hogy ne jöjjenek be a városba a kinézett étterembe semmiképp, mert veszélyes lehet rájuk nézve? Mikor érdekelte az őket, hogy én mit mondok? Mikor érdekelte őket bárki más? Ha ők jönni-menni akarnak, akkor ők jönni-menni fognak, mindhalálig. Talán ez lesz számukra az utolsó együtt töltött vacsora. Akkor jól választottunk, mert exkluzív meg minden. Nincs arra semmiféle garancia, hogy túlélik a következő hónapokat - még vírus nélkül sem. Vírussal pláne nincs. Nincsenek jó állapotban - apámnak mostanában volt légszomjas tüdőgyulladása (de megmentették), anyukám csak elfogyóban van, mint a hold, vagy mint a tudós macskája. Akkor miért ne vacsoráznának előtte egy jót velünk? Búcsúvacsora - aztán lesz, ami lesz. Kissé fatalistának képzelem most magam a szüleim tekintetében. Nem tudom őket semmiben megakadályozni, nem tudom őket semmitől megvédeni - leginkább önmaguktól nem - nem vagyok nagyobb befolyással az életükre, mint bárki idegen - ők mindig is a maguk feje után mentek (igaz, nem is szoktak mást hibáztatni akkor, ha elbuknak). Szóval, elmegyünk vacsorázni, aztán lesz, ami lesz. Ha más nem, legalább vidáman nyammogva emlékszünk majd rájuk. Vagy ők ránk - mert ki tudja, mi fog majd történni végül.**** Vettem is egy csomó immunerősítő vitamint, néhány fürt banánt, némi lencsét és rizst a rosszabb napokra*****, meg egy kis csokit szomorúság ellen.
* leszámítva azokat, akiket az adott (mindenkori) felsőoktatási intézményben ismertem és szerettem meg - de ezek közül soha senki nem avanzsált családtaggá, megmaradtunk mindig haveri szinten
** na jó, azért nagyjából helyén kezelem az ügyet, csak szeretek nyígni rajta
*** ne nézzük le a zabhegyezést! Kukutyinban például egyenesen vezető iparág.
**** legszívesebben persze napokig zokognék keservesen és azt üvölteném, hogy a kurva anyátokat, nyomorult vírusok, és hamut szórnék, meg villámokat meg köveket - de mire lenne jó mindez? (amúgy ismét beteg vagyok, a fülem, a hajam, a torkom - borzasztó!)
***** mert a múltkori nagy felvásárlásom már erősen apadóban van (a paradicsomos tarhonya - ha emlékeztek), úgy tűnik, még túlélőkészletet halmozni sem tudok rendesen
Olaj bőven van még! Liszt fogyott mert sütni sütöttem
VálaszTörlésJo lenne hiteles informaciokbol tajekozodni, de azok nincsenek. Sztem nagy a baj valoban. Parom vallalkozasai turizmusra epultek, most megy tonkre epp. Volt felesege eu dolgozo, aggodunk, h beallitjak majd a fertozottek koze dolgozni, ha odajutunk, mi lesz akkor a gyerekeikkel. En keszenletben allok, h ha bezar a suli, menekitsem videki szuleimhez a gyerekeket. A munkahelyen sem kapunk megfelelo tajekoztatast. En eddig nem feltem, de mar igen es betartok minden ovintezkedest.
VálaszTörlésCsatlakozom a négycsillagos utóiratodhoz, ugyanezt üvöltöm én is, kivéve a zárójeles részt egyelőre. Elegem van ebből a rettegésből, úgy is mint a leginkább veszélyeztetett korosztály tagjának.
VálaszTörlésJobbulást Anyukádnak és neked is!
Furak ezek a megerzesek. Gyerekem kicsi volt, jott a karacsony - beleesett abba a kisgyerekes nyavalyaba, h 3 napig 40 fokos laz - leviszed - ujra 40, de amugy semmi baja nincs, mintha lehelletnyit bagyadtabb lenne.
VálaszTörlésKaracsonykor mindig nagyapameknal gyultunk ossze. Mindig. Kivetel nelkul. Nagyapam 80+ evesen szamitogepezett, biciklizett a hegyek kozott, total jol volt. Viszont belem hasitott a ritkan jovo, de tobbnyire beteljesulo, nagyon eros megerzes (kicsit tobb, mert ilyenkor tudom, hogy ez fog tortenni, meg ha magam is nehezen hiszem), hogy nem lesz tobb kozos karacsony, ez lesz az utolso, a (virgonc, total egeszseges) nagyapam nem eli meg a kovetkezot.
Total kivoltam, tiprodtam, mi legyen. A gyerek 40 fokos lazas - ha odamegyunk, lehet, pont ő ad at papamnak vmi idosek szamara halalos kort?
Ugy dontottem, nem megyunk. Papam szomoru volt, h a kis dedunokaja (es en, a kedvenc) nem leszunk ott unnepekkor, de megertette, a szeretettel osszekeszitett ajandekokat elkuldte.
Tenyleg nem lett tobb kozos karacsony, hiaba hagytuk ki az utolso kozos karacsony lehetoseget. Par het mulva stroke-ot kapott, amibol egesz jol felallt (pedig az elso napokban total magatehetetlen volt), de nyaron szepen csendben, elegansan (ez neki nagyon fontos volt) orokre elaludt. Meg igy, orok alomba szenderulve, utoljara azert at tudtam olelni.
Konkluzio:
Kerdezd meg a szuleidet, mit szeretnenek. A leirasod alapjan ok pontosan szoktak tudni, mit akarnak es mit nem; vallaljak a donteseikert a felelosseget, nem okolnak masokat.
Esetleg koztes megoldaskent, lehet-e az asztalfoglalast elvitelre valtoztatni, es szervirozd otthon a finomsagokat.
Mondjuk, amilyen csodakat fozni szoktal, nem hinnem, h van olyan vendeglo, ami felveszi veled a versenyt :)
Ó, már lemondtam az ebédet, nem megyek velük találkozni, mondtam, hogy ne menjenek sehová... azt mondta apám, hogy jó (anyukám már rég nincs döntési helyzetben) - mondjuk vásárolniuk nekik is kell, nincsenek őrületes készleteik (bár nem is esznek sokat)
Törlés