Szundít a labda meg a síp*

masszőr: mára akkor készen is vagyunk

én: ja, ne már!
masszőr: de, bizony, eltelt egy óra
én: máris? de hogyhogy?

masszőr: hát úgy, hogy bealudtál kezelés közben

én: igen, lehet... de közben azért ébren voltam 

*biztosan hallottatok már József Attiláról, aki szeretett volna kuglert venni, de csak kis lábasból kapta a vacsorát a kegyelmesék asztaláról, egy ideig Öcsödön gyerekeskedett szegény Pista néven, aztán Jolánnal (vagy Etussal?) lepedőket hajtogatott pénzért, csirkét szerzett haldokló anyjának, Pőcze Borbálának, de mire a vonat tetején hazaért vele, a mama már meghalt, apja, József Áron szappangyári munkás  korán elhagyta a családot (és mostanság már úgy tudni, néhány utcával odébb élte világát), a szegedi egyetemről kirúgatta Horger Antal, mert tiszta szívvel betört, nagyon szerette Mártát, Juditot, Flórát (és néha másokat is), kopogtatás nélkül ült a Dunánál, aztán egy nagy Levegő - és végül vonat alá ugrott Szárszón