Szükség Nagyúr bekopogtat a pénztárcámba

Szükségem van egy új autóra. A régit, mármint a mostanit most vizsgáztattam le és azt mondta a szerelő, hogy hamarosan sokat kell majd költenem rá. Még azt a hibát is észlelte, amire egy éve mondja azt, hogy biztosan vezetéstechnikai hiba lehet, mert neki még sosem jött elő. A. is épp ezt állította, mígnem egyszer nála volt egy hétig a kocsim. Hirtelen nála is előjött a rejtélyes vezetéstechnikai hiba. Én viszont már egyáltalán nem akarok erre az autóra sokat költeni. Egyrészt szegény vagyok de ez még nem lenne akadály, másrészt viszont nem szeretem ezt az autót. Igazából utálom - csak meg ne tudja. Még jó, hogy az autók közül kevesen olvasnak blogot. Gondolatot olvasni sajnos tud szerintem. Utálom például, hogy azért kellett gyorsan megvenni, mert a másikat összetörte egy vadbarom. Ezért akkor nem egy gyönyörű színű kis ékszerkocsit vettünk, hanem egy olyat, amire volt hirtelen pénzünk. Egy ocsmány sötétszürke dögre. Olyan színű, mint a kopott aszfalt egy ködös novemberi délutánon.  Vonzó, ugye? Mondhatnám, hogy csak azért nem tetszik, mert nem tartom biztonságosnak, hogy beleolvadjak az aszfaltba - de ez nem kizárólag biztonsági kérdés, hanem nagyon is esztétikai. Egy csini kis autót szeretnék. Türkizkéket, fűzöldet, lángvöröset, ibolyalilát, krizantémot vagy sima csillámpóni színűt - szóval, azt akarom, hogy tetsszen. Hogy melléállhassak a színes ruháimban és aki meglát, a fotózni akarja a remek látványt. Ööö... azt hiszem, ezt túltoltam... utálom, ha fotóznak, szóval, legyen ritkaszínű az autó. De oké, lehet gyakoriszínű is, ha szép. Sajnos pillanatnyilag épphogy fityeg néhány fitying a pénztárcámban bankszámlámon, mert egyrészt sokat kellett költenem a szakdolgozatomra (nem, nem fizettem le senkit, csak az új szakmához új eszközparkra lesz szükségem), másrészt a gyerekek is folyton akarnak valamit, például ruházkodni meg enni. Szerencsére Á. legalább nyaralni nem akar (attól még kell neki!), de V. például nyaralni is akar - és  ő meg is érdemli. Azt hiszem, sajnos a munkahelyemen autóvásárlásra nem adnak segélyt. Sőt, milliós nagyságrendben semmire sem. Pedig. Pedig láttam egy olyan gyönyörű autót, hogy rákerestem a hasznaltauto.hu-n. És megtaláltam. Pedig amúgy eléggé hidegen hagynak a gépjárművek. De ez! Ez megdobogtatta a szívemet! Sajnos nem mutathatom meg nektek, mert hátha lopok nyerek kapok egy csomó pénzt valakitől, és akkor megveszem és azzal fogok járni. Azt hiszem, itt az ideje, hogy nagyon gazdag emberekkel kezdjek el ismerkedni, akik épp szeretnének megszabadulni a felesleges millióiktól. Ha van jelentkező, szóljon!