ha mihamarabb megszeretem a sóskát, ugyanis úgy nő nálunk a fű közt mint a dudva hogy minden fűnyírás előtt szüretelek belőle. Eddig A. bírta tempóval és ette, ha megfőztem (mondjuk könnyű neki, mert ő eleve szereti) - de most hagytam jól felmagzani egy tövet, majd segítettem is neki a szélben jól szétszórni a magvakat, úgyhogy hamarosan sóska nagyhatalommá lépünk elő, ezt a mennyiséget pedig már A. még V.-vel együtt sem fogja bírni (rejtélyes módon V. is kedveli a sóskát) - szóval, muszáj lesz, hogy beszálljak én is a sóskafogyasztásba. Egyetlen reményem, hogy talán én jobban főzöm. Bárki másnál. Igyekeznem kell, hogy tényleg.
A kert öröme továbbá, hogy ma a kertben töltött nem egészen tíz perc alatt fogyasztottam saját termésű ribizlit, egrest, málnát, epret és ringlót is. Ha sikerülne észrevétlenül mintegy öt-tíz méterrel odébb tolni a kerítést egyszer az éj leple alatt, akkor gazdagodhatnánk egy hatalmas , teli sárgabarackfával is. Az nagyon kedvemre való lenne - a hülye szomszédok pedig hagyják hullani és nem szedik sem össze, sem le az értett gyümölcsöt. Nyálcsorgatva próbálok tervet kieszelni a telekbővítésre.
Próbáltad már a nyers sóska alma turmixot? Felajánlottam a sárgabarack szedésben felajánlottam a segítségemet a szomszédnak cserébe többet kaptam, mint amit nekik leszedtem. Lehet, hogy neked is jó módszer lehet? :) udv, Bea (zugolvasó)
VálaszTörlés