Álmomban újra érettségiztem matekból és magyarból. Nem tudom, miért. A matekot Á. mellett ülve írtam, így nem aggódtam - míg ki nem derült, hogy ő akkor épp fizikából ír, így esélyem sincs lelesni róla. Eleve vicces, girlandokkal díszített feladatlapokat kaptunk, elég sötétben írtunk - de senki nem gyújtott lámpát, hogy lehessen puskázni. Nekem persze puskám sem volt. Matekérettségi - én nem is értem, ez hogy juthatott eszembe. Mintha az lett volna az indokom, hogy valami közgázszakra akartam volna felvételizni. Soha. Aztán onnan rohantam (nem tudom, hogy sikerült) átadni valamit egy lánynak, akit egyáltalán nem ismertem. Mindketten jó órát késtünk, de megtaláltuk egymást. A télből tavasz lett, vidáman futkostunk a pláza kerámiamozaikokkal borított kerti útjain. Azt mondta, jár pszichológushoz, mondtam, hogy én is szeretnék - erre Horváth Esztert ajánlotta, aki valami fura, speciális technikával dolgozik (nem kognitív, nem séma). Aztán találkoztunk az új kollégáimmal, akik a nyakamba ugrottak, amiből az új barátnőm is láthatta, milyen népszerű vagyok. Aztán elmentünk enni, de hiába vártunk, nem hozták ki a rendelésünket. Éhesen ébredtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése