Hello! Good morning! We would like to eat somebody! - nyitottam be vidáman egy reggel a panzió éttermébe. Aztán a röhögéstől vagy tíz percig nem bírtunk rendelni semmit sem. Meg mert a pincérfiú is hosszú időre felszívódott valamiért.
Később aztán olaszul is megszólaltam (mert nagyon szeretek olaszul beszélni, csak nem nagyon tudok):
Buongiorno! Io vorrei solo uno giusto per me... ma non... due giusti... io vorrei gelato, tipo di almond e panna, non wafer, ma in capo... ... in poco capellino... in una bicchier paper, ... in una bicchieri paper con poco cucchiaio
Szerencsére a fagyis leányzó végül nem bonyolította túl a dolgot, rámutatott a fagyikra, poharakra, tölcsérekre, a kezembe nyomta, amikre rámutogattam, elrakta a pénzt, aztán a végén azt mondta:
Danke! Auf Wiedersehen! - szóval, csak a németeket égettem be.
Nagyon menő, hogy próbálkoztál! Az első meg nagyon vicces.
VálaszTörléshát, mondjuk kicsit menőbb lenne a dolog, ha még csak nyolc éves lennék - de ez van :D
TörlésVégülis én nyolc évesen jobban szorongtam, mint most, de amúgy felnőttként szerintem menőbb. (Amúgy igen, az elmúlt időben csak ilyen anyuka nyelven tudok. Tragikus, én is érzem. E. már elmúlt 4. El se hiszem. Akkor kezdtelek olvasni, mikor született.)
Törlésakkor az szupersikeres év volt :)))
Törlésgondolom, továbbra is legalább olyan gyönyörű, mint azon az egyetlen egyéves körüli képen, amit láttam róla :)
:D Naggyon jóóó! - Erről az jutott eszembe, hogy általánosban orosz órán mindig jelenteni kellett oroszul és annak az volt a vége , hogy "Ucsicelnyica ....nyikto nye átszusztujet"- nem hiányzik senki. És én egyszer azt mondtam, hogy "nyikto nye átvecsájet" azaz senki nem válaszol és mindenki úgy röhögött, mint az a bizonyos picér, aki eltűnt amikor emberevőék benyitottak:DD
VálaszTörlésHehe, ez nagyon jó! :)
VálaszTörlés