Ma reggel nem aludtam el. Ez annak ellenére történt így, hogy az ébresztéssel megbízott rádió nem szólalt meg. Vagyis annak köszönhetően, hogy fekve egyáltalán nem kapok levegőt és hangosan hörgök. Köszönöm, bedugult orrom! Köszönöm, torokfájás! Szóval a rádió csendben lapított, míg én megfürödtem, felöltöztem, stb. Hát, mi tagadás, nem vettem észre azonnal* a csendet - de aztán utánanéztem, mi történhetett. Az történt, hogy valaki leállította. Még mielőtt megszólalhatott volna. Jóval előtte. Mint kiderült, tegnap, miután elmentem itthonról. Te mondtad mindig, hogy nagyon utálod, hogy minden reggel erre a sivalkodó baromságra kell ébredned, nem? De, én mondtam. És azt is mondtam, hogy... (nem mondom el, hogy még mi mindent mondtam a gyerekeknek a vakáció első napjaiban arról, hogy mit szeretnék, hogy hogyan (ne) várjanak engem, amikor az egész napos munkától meggyötörve hazavonszolom fáradt, nehéz testemet főzni, meg mosni, meg...)**
*amikor már másfél órája szólnia kellett volna, vagyis ébrenlétem harmadik órájában
** tegnap csak lázasan olvastam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése