él, hal, él, hal, él, hal, él, hal, él, hal, él

Láttam egy embert a buszon. Tulajdonképpen nem hasonlított, talán egy apró tört mozdulata emlékeztetett rá, vagy a tekintete, vagy inkább csak a tekintetéből egy szemvillanásnyi - vagy semmi. Nem tudom, csak azt tudom, hogy eszembe jutott és már nyúltam volna a telefonomért, hogy felhívjam, hogy képzeld, láttam itt egy embert, akiről azonnal te jutottál eszembe, és hogy felugorhatnék-e. Nem nyúlok a telefonért. Csönd.