szecsuáni kacsafiú, szecsuáni kacsalány (UPDATE)

sajnos semmi értelmes nem jut eszembe ezzel kapcsolatban - viszont tegnap ezek zakatoltak a fejemben (ó, szegény fejem), miközben kacsamellet sütöttem himalájai rózsaszín sóval (ez a kor szelleme), frissen őrölt borssal, saját zsírján (ami a többi bloggerlány hibája (főleg az övé), mert ők folyton kacsamellet esznek salátával) - salátát is csináltam hozzá, szívsalátát egy kis olívával, sóval és még rácsavartam egy fél citromot is. Mondjuk hogy miért nem járok edzőterembe is, mint például ő, arra inkább kifogásaim vannak, mint valódi magyarázatom.

Az én saram, hogy míg Milonka, mint közismert állatbarát feltehetően műanyagból fröccsentett műkacsamellet használ (vagy még inkább biobambusz rostokból növényi festékkel megfestett kézműves növényi kacsamellet, amelyek nyilvánvalóan fairtrade kereskedelemből származnak, gyermekmunkát és feketemunkát nem tartalmaznak - hiszen ő környezetvédő és emberbarát is) én sajnos valódi állatok mellét használtam fel a vacsoránkhoz (valami kis lelkiismeret amúgy bennem is mocoroghat, mert szörnyű ebbe belegondolni (csak nem szoktam) - valamint gyerekmunkát én sem alkalmaztam, csak a bűnjelek eltüntetéséhez vettem őket igénybe (úm. vacsora elfogyasztása))

szecsuáni kacsafiú, szecsuáni kacsalány, szerencsefiai mind, főleg a kicsi kancsal királycsaj

(ha most arra gondoltok, mennyivel többre vittem volna, ha a szabadon lebegő agykapacitásaimat nem arra fordítanám, hogy hülyeségeken gondolkodom a nap 80%-ában, azt kell mondanom, feltehetőleg igazatok van - egy halvány mentségfélém van, hogy unatkozni viszont nem szoktam)