Férfiuralom a vécében

Már biztosan tapasztaltátok, hogy én gyakran*  írok ilyen vécés témákról, és ez azért van, mert azt figyeltem meg, hogy élete során szinte minden ember eljut néhányszor vécére (vagy legalább annak a közelébe - míg például a gyöngyszövés kipróbálása nélkül egészen hosszú és némi megszorítással talán még tartalmasnak nevezhető életeket is le lehet élni) - amúgy meg mindig arról írok, ami épp eszembe jut, úgyhogy például a tematikus blog jelzőt azonnal vissza is utasítanám, amint valaki megpróbálná azzal illetni a blogomat (de ilyen durvaságra eddig senki sem vetemedett).

Szóval,  van itt nálunk a munkahelyemen az emeleten két** vizesblokk (nem akarok szóismétlésekbe bocsátkozni, ezért nem írom le ismét a vécé szót), egy férfi meg egy női mosdó (dolgozók és látogatók részére van fenntartva). Szerintem már írtam az állapotukról (főleg a nőibe vagyok bejáratos) - nem kell visszakeresnetek, elégedjetek meg annyival, hogy egészen biztosan nem írtam semmi jót róla. Sőt.

Májusban (mondhatnám, hogy egy májusi napon) azt mondták az irodaház felelős vezetői, hogy fel fogják újítani a vécéket, így számítsunk arra, hogy egy ideig nem lesznek használhatóak. Mi erre elég sokáig számítottunk is, de aztán nem történt semmi, így szépen leszoktunk a számításról. Mígnem egy január végi napon *** jött két munkás, akik a csupasz tégláig szétverték a női mosdót, aztán a lezárt ajtajára kiírták, hogy menjünk mi a picsába a többi emelet mosdójába, ha nagyon kell pisilnünk vagy épp kezet mosnunk. Elég életszerűtlennek tűnt az ötlet, ugyanis minden emeletnek saját titkos kódja van, vagyis kód nélkül csak a ködben tapogatózhatunk. A mi folyosónkon egyébként nagyon nagy a nemek közti aránytalanság, mert két pasira **** jut vagy nyolc nő. A nők amúgy gyakrabban pisilnek (szerintem) és főznek teát, kávét, leveskét, majd mosogatnak (ehhez víz kell, de nincs, mert a konyhát is lezárták) - vagyis elég kellemetlennek látszott, hogy az emeletek közt rohangáljunk a vízforraló edényeinkkel meg a betétjeinkkel fejenként és óránként kétszer-háromszor - így egy huszárvágással (izé, a martine főhadnagy című operettből) azt csináltam, hogy a két pöcs férfi számára fenntartott mosdóra kiírtam, hogy közös, az egyik fülkére, hogy női, a másikra, hogy férfi (rajzoltam is hozzá), meg még azt is kiírtam, hogy a félreértések elkerülése végett mindenki legyen szíves magára csukni az ajtót és úgy dolgot végezni. Énszerintem frappánsan kicsomóztam a gordiuszi csomót, aztán kimostam, kivasaltam és összehajtogatva a fiókba tettem - semmi roncsolás. Nem vártam komolyabb elismerést egy félmosolynál (vécén kívül)

De nem az történt, hanem susmorogtak a folyosói nőcik (a takarítónőkkel összebújva), hogy ezt meg ki tehette? Hogyhogy? Miért? És ez most igaz? Vagy vicc? Felfedtem magam és elárultam, hogy nekem köszönhetik mindezt a jót - és logikusan levezettem a tételt. És most napok óta azt kérdezgetik tőlem, hogy kaptam-e rá engedélyt a felsőbb szervektől ***** Azt mondtam, igen. A józan ész parancsa volt.

A nők beosonnak, mintha tilosban járnának. Kuncognak, hogy (hihihi) a férfivécébe (hihihi) járnak a nők (hihihi) - és elpirulnak. A férfiak nem szóltak egy kurva szót sem. De nem csukják magukra a fülkék ajtaját és mindkét fülkét használják továbbra is. Én meg valami lázadó parasztcsaládból származom, mert én akkor is bemegyek kezet mosni (és nem kuncogok és nem kérek elnézést)



* a gyakorit úgy értem, hogy sokkal rendszeresebben, mint mások, akik viszont kifejezetten kerülik az ilyen témákat és például inkább a gyöngyszövést választják

 ** három van, de a harmadik nem vécé, hanem konyha, arra most nem vesztegetek szavakat******

*** a májustól sosem lehet visszalépkedni a közeli januárhoz, még ha ez gazdaságos eljárásnak tűnne is, hanem mindig csak előre lehet lépegetni, szabálykövetően, mint a társasjátékokban (május - június - július - augusztus - szeptember - október - november - december - január)

**** nevük alapján beazonosítva, amúgy inkább pondrók vagy mik

***** felsőbb szerven nem az agyat értik, mint én

****** pedig mint utóbb kiderült, kellett volna