Ingyen valami? Mondjuk munka?

Dolgozom szakértőként egy bizottságban, amit az egyik nagy magyar gittegylet működtet - amikor felkértek és elfogadtam, még évekkel ezelőtt, akkor persze még nem a nagy magyar gittegylet alá tartozott az ügy, hanem valamelyik peremterületi sóhivatalhoz - azóta meg itt ragadtam. Mondhatnám, hogy becsületből, de talán inkább a szánalom szó rá a megfelelő - hogy azok ottan (a mindenkori sóhivatalon kívüli kiskecskék) megbíztak azzal, hogy én képviseljem őket a magasságos gitten csámcsogók színe előtt - és ugyan a hatáskör gyakorlatilag nullára redukálódott, na de mégis... a maró cserben hagyhatom-e a kiskecskéket, amíg a testükre van nőve a cserzendő bőröcskéjük? Szóval, csinálom. Már nem nagyon lelkesen, de becsülettel. Fizetnie a nagy magyar gittegyletnek kellene, nincs nagy pénzekről szó - de azért az idei munkám utáni számlám a negyedmillió környékén állna (így jól hangzik, mi? de ez az összeg leánykori nevén csak havi húszezer, annál meg több munka van ám vele). De nem is fizetnek - és a múltkoriban a magasságos gitten csámcsogók egyik vazallusa (a málé tekintetű főpohárnokné aszony) meg is mondta, hogy szerinte (de mivel önálló gondolatok tiltva vannak neki, szóval úgy értette, a gittegylet szerint) jobb is lenne, ha ezentúl társadalmi munkában látnánk el a szerepünket (nyilván lesz majd róla hamarosan törvény is, mert a jelenleg hatályos még arról rendelkezik, hogy aki dolgozik, annak fizessenek érte) - és azt is világosan megmondta, hogy visszamenőleg (értsd most decembertől a tavalyi decemberig) már nincs módja a nagy magyar gittegyletnek kifizetni semmit - úgyhogy társadalmi munka lett belőle, noha nem így akartam, mert nem tudok momentán olyanról, aki társadalmi munkában marhaszeleteket és báránycombot adományozna nekünk a karácsonyi vacsorához (pláne még minden más egyebet is/sem). Pedig saltimbocca-t akarok - de erről majd egy másik posztban írok.

De ha nem is honorálnak pénzben, legalább ki volt tűzve mára egy évzáró díszebéd - amit ezidáig minden évben egy (most kapaszkodjatok meg jól!) valódi étteremben fogyasztottunk el - idén azt a szigorítást hozták, hogy csak a gittegylet által már jól megrágott gittet rághatjuk tovább számunkra kijelölt ellenőrzött ketrecben hivatali szobában kaphatunk ebédet. Ja, meleg ebédet mégsem, de pogácsa meg kávé azért lesz. Ja, az sem, ugyanis tegnap sms-ben lemondta azt is a minisztérium gittegylet azzal a cinikus dumával, hogy nagyon köszönik az egész évi áldozatos munkánkat és talán majdjövő januárban kezdhetjük az évet egy díszebéddel kis hideg kávéval - ha marad az idénről valami, ami már a disznóknak sem kellett (nincs kétségem afelől, hogy vannak bizottságok, testületek és osztályok, ahol nálunk alkalmasabb szakértők politikailag megbízhatóbb talpnyalók munkálkodnak különféle ügyeken - szóval, lesz, akinek lesz idén is ingyenebédke a többhavi fizunak megfelelő jutalomkereten felül). Mondhatnám, hogy így jár, aki az ördöggel szerződik cimborál - de az igazság az, hogy tavaly december óta nincs érvényes szerződésünk, mert minden hónapban csak hitegettek vele, hogy lesz (így nincs is mire hivatkozni, ha a fizetségünkért sírnánk) - és bár minden alkalomról készült jegyzőkönyv, meg jelenléti ív három példányban és minden hónapban több ízben is fényképes igazolványainkkal fedezve magunkat beléptünk a nagy magyar gittegylet szigorúan őrzött területére - ez nem elég bizonyíték ahhoz, hogy fizetésre bírjuk magasságos gitten csámcsogók pénztárnokát. Örüljünk, míg meg nem szüntetnek, gondoltuk egy darabig (és húztuk tovább ingyen az igát) - de igazából már nem vagyunk mások, mint avítt, rongyos papírmaséfigurák a Magyar demokrácia című elavult előadás  díszlettárában (az előadást meg levették rég a színről, bár néha a műsorfüzettel még gyűjtenek további előfizetéseket valami nagyon másra)