vidám vasárnap reggelem

Mielőtt A. elutazott (igen, már megint) Angliába, áldozatait a lakás különböző pontjaira rejtette rendet rakott. A maga módján. Vagyis minden látható dolgot láthatatlan helyekre szuszakolt be. Meg is dicsértem érte (mert mindig bedőlök a rend látszatának), hogy milyen szép minden. És szép is volt, tényleg majdnem minden. Csak valahogy büdös. Kicsit később már egyértelműen büdös. Nagyon-nagyon büdös. Mintha döglött patkányok (vagy döglött sakálok, netán hatalmas döglött elefántok?) bomladoznának és rohadoznának valahol vidáman. Valahol. Valahol a konyha környékén. Felmostam, lemostam, kinyitogattam, kipakoltam, kimostam - és nem állítom, hogy ne vált volna hasznára a konyhának a takarítás, csak sajnos a bűz továbbra is ott kísértett körülöttem. De nem a mosogatóból jött, nem a szemetesből, nem a szekrényekből, sem alóluk, nem a hűtőből, sem a sütőből, sem a mikróból, és nem is az előszobából jött be és nem is a fürdőszobából áradt ki, nem volt a bűz cipők talpára ragadva, sem a lábtörlő szélén. És nem én voltam ilyen büdös.

De akkor vajon honnan jöhet ez a hányingert keltő szag? - tenné fel a kérdést bármely népszerű gyerekkönyv-szereplő, például Boribon vagy Annipanni. És a kislányok meg a kisfiúk, a nagymamák és a nagypapák, a kutyák és a macskák, de még a játékmackók is - természetesen az anyukákkal az élen - mást sem tennének, mint izgatottan fintorogva kutatnák a bűz forrását.  Az apukák nem, azok elutaznának konferenciára és nem érdeklődnének az ilyen földhözragadt problémák iránt, mint a mindent elöntő bűz. És amikor már mindenki iszonyú tanácstalanul pillogna a másikra (de nem tárnák szét a karjaikat, mert a kezükkel az orrukat kéne befogniuk), akkor valaki véletlenül meglökne egy kupacot (legyen az például néhány tepsi egymásra halmozva a nyáron használt bogrács tetején), és a kupac felborulna és a még nyáron tisztára mosott bográcsból kiborulna egy borzalmas zacskó, és az lenne a bűz forrása.

Miután intenzív öklendezések közepette azonosítottam az áldozatot, kiderült, hogy a zacskóban karfiol volt, amit a múlt héten vettem - és igaz, hogy elfeledkeztem róla, de ha nem felejtettem volna el, sem jutott volna az eszembe soha (de soha!!!), hogy a tiszta bográcsba rejtsem el a tiszta tepsik alá.