drapp: volt egy nagyon édes kis szandálom, mondjuk két-három évesen (megvan ma is) a pántja sötétkék-fehér-piros csíkos, a talpa pedig olyan színű, mint a karamellfagyi... drapp - mondta anyukám, útban a legjobb hely, a rácsosdunapart felé (ma Nehru-park)
masni: mindig elbűvölt azzal, hogy sokat mondogatva teljesen megszűnik a jelentése, egy ideig rózsaszín szalagot jelent szépen megkötve - aztán semmit, már azt sem tudni, hol kezdődik, hol végződik masnimasnimasnimasnimasnimasnimasnimasnimasnimasnimasni
múzeum: én biztos voltam benne, hogy a felnőttek rosszul ejtik, mert helyesen MÚZEOM - és amikor megtanultam olvasni, akkor láttam, hogy hibásan írták az utca névtáblákat is a kiskörúton (nyilván felnőttek írták azokat is, ugyebár)... azt hiszem, valahol mélyen magamban még mindig a múzeom alakot tartom megfelelőnek (az ú ritka és fura betű, az ó sokkal természetesebb - véltem akkoriban - vagyis egyetlen szóban két u különösen fura és természetellenes)
ideiglenes: egy szó, amit én nagyon sokáig idegen szónak hittem. Ideiglenes, ideiglenesen - aztán valamikor úgy tizenkét éves korom körül meghallottam benne a jelentést - ideig-lenesen... idő-legesen... egy ideig... nagy csalódás volt (mert igen előkelő dolognak tartottam bonyolult idegen szavakat használni - aztán tessék)
kert - kertel, udvar - udvarol: megdöbbentem, hogy hogy lehet az, hogy a gyönyörű zöld kertből a mellébeszélés jön elő, a csupasz téglafalakkal határolt porolófás udvar pedig a szerelemhez vezet?
vasút: hatévesen hihetetlen feltalálásnak tűnt (Olaszországból vonatoztunk épp haza), hogy a vasút a sínt jelenti, a vasból való utat VAS ÚT, a vonat (azt tudtam, hogy ez a vontatásból jön) vas úton halad
metil: metróztunk haza anyukámmal, késő este volt, olyan 13 lehettem, az öngyilkosságról, az önmérgezésekről és a véletlen megmérgeződésekről beszéltünk, az etil és a metil alkoholról, hogy azt sosem szabad összekeverni (sem elméletben, sem gyakorlatban, ivás céljából), mert a metil mérgező - aha, gondoltam, mi ebben a bonyolult? Mérgező + Etil = Metil
véletlen és hirtelen: nagykamaszként gondolkodtam azon (mert mindenki mondja, hogy véletlenek nincsenek), vannak-e véletlenek - és hát hogyne lennének - véletlen az, amit nem vélünk... semmi köze ahhoz, hogy ok-okozati összefüggés áll-e fenn, akár volt előzménye, akár nem - nem véltük, hogy így lesz... hirtelen pedig az, amiről nem volt hírünk (fogalmunk sem) korábban - akkoriban (és még jó ideig) nyelvész akartam lenni (és azt gondoltam, akkor ilyesmiken gondolkodhatom majd egész életemben - ez elég vonzónak tűnt)
(az ígért fizetéses posztot még írom, majd lesz az is, de ma már nem, mert birsalmasajtot főzök és a
Szep. Olyan vicces nekem, hogy a lanyom azt mondja a reggelire, hogy vacsora es meg nem erdekli honnan is jon a szo. Legjobban ez zavar idegennyelveknel is. Hogy meg nem ertem hogy keletkezett. (Meg persze sokszor a teljes konnotacios mezejet sem..)
VálaszTörlésNagyon szep, tenyleg! Olyan jo folidezni ezeket az emlekeket, meg hogy milyen kapcsolat fuz az anyanyelvhez. Erdekes, nekem nem voltak ilyen racsodalkozasaim, mint neked a vasut meg az ideiglenes. (Vagy csak nem jut eszembe?)
VálaszTörlésSzámomra ez a nap bejegyzése, annyira jó.
VálaszTörlésés milyen lett a birsalmasajt? :) (legalább érik valami ebben a cudar időben)
VálaszTörlésMost jut eszembe a birsalmasajtról a papsajt. Engem az is kiborított. :D
VálaszTörlés