utálom

hogy estéről estére úgy fekszem le, hogy azon stresszelek, hogy ha sikerül nagyon-nagyon gyorsan elaludnom (nem sikerül), akkor talán meglesz a hat óra (az sem lenne elég) - és alvás közben is azon jár az agyam, hogy nehogy elaludjak, mert időben oda kell érnem reggel miskolcra, debrecenbe, nyíregyházára, szegedre, pécsre, siófokra, veszprémbe, sopronba - meg még isten tudja, hova (holnap például 4.45 - és nem lesz meg a hat óra, nyilván nem)