Kibonthatjátok a szalonnát, de akkor hamar meg kell enni, lehetőleg még ma, mert különben megromlik!

Én tényleg nem szoktam ilyet venni, csak nagyon ritkán (és még az is jóval több a kelleténél), de most vettem. Légmentesen benejlonozott kolozsvári szalonnát. Úgy néz ki, mintha... mintha kolozsvári szalonnna lenne. De csak akkor, amikor a vizet (azt a pácsós folyadékot) már leöntöttük meg letörölgettük róla... aztán süthetem. Sült szalonnát ígértem ugyanis, de nem jutottam el a henteshez, úgy értem, "A henteshez", mármint ahhoz, aki valódi szalonnát árul, nem nejlonból műfüstös pácsóval, hanem olyat, amit a disznóról vágtak le (jaj tudom, gonosz dolog levágni a disznók oldalát), aztán besózták, aztán megfüstöltek. A füst nem valami egészséges, de őseink többek közt ezt a módszert találták ki arra, hogy a hús elálljon. Kiváló módszernek bizonyult, a hús elállt. Később őseink rájöttek arra is, majd tovább is örökítették a tudást arról, hogy a füstölt íz finom. Kicsit persze időigényes dolog szakszerűen vágni, sózni, érlelni, füstölni - de megéri, mert nagyon meggyőző az eredmény. Nem pusztán sokáig fogyasztható lesz a hús, hanem ínycsiklandóan finom. De manapság gyorsan kell végezni a disznóval és azokkal a disznó vevőkkel is, így a húst füstölgés helyett bespriccelik füstízű nátrium glutamátos és nátrium nitrites lével, aztán benejlonozzák légmentesen, hogy egy kis ideig mégis csak kibírja. Addig, míg be van nejlonozva. Talán addig, talán addig sem. És sütni sem lehet, mert úgy sül, mint a gumicukor. Nem, inkább gumicukorrá sül. Ropogós szalonna? Haggyá' má! Hol élünk? Az őskorban? Bárcsak - mondanám erre szívem szerint, de nem akarok durván politizálni.