(a tényt)
hogy az én szüleim is halandóak
iszonyatos félelemmel tölt el ez a gondolat
a félelemtől pedig kétségbeesett, szomorú, dühös és bizonytalan leszek, megbénít
azt akarom,
azon dolgozom (gőzerővel)
hogy csak szeretettel töltsön el
hogy ne utólag kelljen szégyellnem magam, hogy nem tettem meg mindent
Napi dilemma, nagyon nehéz főleg azzal szemben akit nagyon, nagyon nagyon szerettünk és már nem megy annyira, mert már nem azt az embert látjuk benne, hiába akarjuk (ahogy írtad gőzerővel), ha meg nem szeretjük, szerettük annyira, pedig "kéne" mert általa is vagyunk, akkor meg azért nehéz,főleg tolerálni... No meg azért is mert mi is öregszünk és nem akarunk nehéz öregek lenni, közben meg már majdnem azok vagyunk ( remélem, hogy a ygyerekeim azért nem így érzik ...).
VálaszTörlésJobbulást kívánok!
VálaszTörlés