Aranyos családi kör

1.
Hazaértem a szülőiről, aminek tiszteletére kipingáltam a szememet. Megérte, szóvá is tették, milyen szép. Itthon végighevertem A. dolgozószobájában az ágyon és elkezdtük végigbeszélni a napot. Ekkor érkezett meg Á.: Hát te? megvertek? - kérdezte Á. ( úgy értem, Á. kérdezte tőlem - eddig ez inkább fordítva szokott lenni) Engem? miért? - csodálkoztam. Egy nagy monokli van a szemed alatt... behúzott valaki? - kérdezősködött tovább. Jaaaaa! - kapcsoltam végre - biztosan csak a szemfestékem kenődött el. Ja - mondta (csalódottan) - azt hittem, tüntetni voltál valahol.

2. A. is beszámol a napjáról - összefoglalva ennyi: főnöke, Michael egy barom. Miközben mesél, berobban V. is - és hallja ugyan, hogy A. épp morog, de csak megkérdezi, hogy hol a cica. A. - megszakítva saját magát (ezt utálja!) válaszol V.-nek: a macska egész nap a nappali asztalán hempergett, aludt, még horkolt is közben. V.-nek lassan leesik, hogy A. mondókájába vágott bele. Hogy jóvátegye, megjegyzi: ki kéne cserélni azt a hülye Michaelt a cicára! Jó ötlet - csak sajnos én elképzelem, hogy Michael naphosszat a nappalink dohányzóasztalán hempereg horkolva. Meg is osztom a többiekkel ezt a derűs képet - pukkadozva röhögünk azon, hogy a vörös szakállas Michael hogy nézne ki az asztalon. És apa! - kiabál a röhögéstől kicsordult könnyeit törölgetve V. - csak akkor adnál neki enni, ha rendes feladatokat osztana rád!

3.
Kevésbé vicces hogy csak a mai napon 80 (jól olvassátok, nyolcvan!)ezer forintnyi befizetni valóról kaptunk csekket, papírt, értesítést, hírt. Ja, ezek kizárólag gyerekekkel és iskolával (na jó, edzéssel is) kapcsolatos pénzek... és nincs még vége. És nem építtetünk aranyhidat egyikük talpa alá sem (tankönyv, osztálypénz, edzésdíj, felszerelés, versenydíj, önkéntes fénymásolási hozzájárulás... stb.)