nem szólok be

nem szólok be, egyáltalán, egy kurva szót sem, én tudom magam türtőztetni, én (remélem, elég erős az oppozíció: én igen) értelmes emberi lény vagyok, saját gondolatokkal és saját akaraterővel rendelkezem, el tudom dönteni, mi fontos és mi nem, buta, arctalan bloggerekkel nem vitázom, agyhalottakkal nem vitázom, hülyékkel nem vitázom, feleslegesen egyáltalán nem vitázom, nekem aztán igazán semmi közöm hozzá, hogy egy agyhalott agyának bűzös bomlástermékéből milyen szavakat lehet összerakni (gondolatokról itt ne beszéljünk), én nem szólok be, és nem is olvasom el többé döbbent pofával azt a posztot, én még a kommenteket sem fogom elolvasni (de), hiszem, hogy sikerülni fog, hogy meg tudom tenni, hogy ne szóljak be, és sajnos azt nem tudom megtenni, hogy ne kívánjak tiszta szívemből minden rosszat, mert gyarló vagyok én is, de nem szólok be és nem írom le a rosszkívánságaimat, még csak ki sem mondom őket, csak érzem, hogy vannak lények a földön, akik tényleg megérdemlik, hogy végre valaki alaposan pofán csapja őket (a sorstól remélem azt a csapást, én nem avatkoznék bele)... és nem szólok be, nem, névtelenül sem, egyáltalán sehogy (pedig az első mozdulat mégis az lett volna, hogy odaírjam, hogy te szerencsétlen erkölcsi nulla (hulla?), a menekülteket nem sajnálni kell, hanem segíteni... sajnálni téged kell, akin már segíteni nem lehet)... de nem szólok be, hanem inkább rózsafüzérként morzsolgatva a kukoricát gyakran elmondom magamnak Esterházy szavait  - avagy bizonyos szint felett nem süllyedhetünk bizonyos szint alá... és nem szólok be, mert az emberi gondolatok átsegítenek mindenen. ámen