A világ romlásáról - ezúttal a tapadós gumikorongokon át szemlélve azt

Nagyon jól hangzik, ugye, hogy a fal, pláne a csempe megfúrása nélkül is rögzíthetünk valamit a fürdőszoba falára? Például fogmosópoharat vagy törülközőtartót. Elég csábító ajánlat. Időről időre veszek is műanyag (vagy gumi, vagy szilikon, vagy ki tudja, mi) tapadókorongokat, azokat feltapasztom a falra (vákuum által, ugye), aztán teszek rá ezt-azt. Mondjuk törülközőt. Amit kis idő múltán mindig a földön találok meg a tapadókorongok társaságában - a tapadást azok már értelemszerűen abbahagyták. Törékeny dolgot nem akasztok. Sem nehezet. Próbaképp üres korongokat tapasztok - reggelre azok is a földön zsúfolódnak. Erre talán azt mondjátok, hogy rossz ez a módszer, jó tapadókorong nem is kapható, nincs, nem létezik. Sosem is létezett. Hajlanék erre a véleményre magam is, ha...

...ha apám fürdőszobájában nem lenne 2x2 tapadókorongos fogmosópohár és vagy öt akasztó a falon. Hátha nem látom, amikor agg apám reggelente térdig gázol a tapadókorongban - hallom a felvetést. De. Én úgy nőttem fel, hogy azok az izék életem részei voltak. A mindennapjaimé. A fürdőszobánké mindenképpen. És tartják azóta is a(z utóbb karcinogénné nyilvánított) Kolynos fogkrémet (a kedvencem volt, tubusszámra ettem) a fogkefékkel. A gyerekeknek volt Blendi is, persze. Málnás vagy milyen. És sok nehéz, vizesre  (nem nehézvizesre, semmiképp nem egy erőműben nőttem fel) áztatott törülköző az évek folyamán. Élénk citrom- és narancssárgák vegyesen. Mára sem fakultak, bár kopásnyomok észlelhetőek.

Azokat a tapadókorongos izéket a szüleim 1975-ben vásárolták Olaszországban. Nem írtam el. Nem 2015-ben, sem 2005-ben, vagy 1995-ben, és még csak nem is 1985-ben, hanem 1975-ben. Coca Cola helyett ezt hozták haza a rohamosan rothadó nyugatról örök mementóul.