Iuventus ventus

A. mai szülinapja alkalmából autentikus ősi punk koncertre vittük a gyerekeket - én rég táncoltam és énekeltem ennyit, nagyon tuti volt. OK, csak alkoholmentes sört ittam, mert én vezettem és azt hiszem, ha nagyon őszinte akarok lenni veletek, a gyerekek azért nem élvezték annyira, mint mi - pedig A. beállt egy kedves kis lökdösődésre is (a teljes koncert időtartamára), én nagyon szerettem nézni, és szerettem vidáman ugrálni és üvölteni, nekem heti rendszerességgel lenne szükségem ilyesmire. Egy idő után Á. leült a sarokba aludni, V. azért tancolt is egy kicsit - és ó, fiatal vagyok megint, olyan jó! (és végül is mi is végignéztük velük hetente kétszázszor Mazsola és Manócska varázslatos párbeszédeit, szurkoltunk Varjú bácsinak - és reméltük, hogy a gyerekek is megértik a dióspitéről (?) szóló epizód magvas üzenetét, mely szerint dolgozni kell mindenkinek - hiába volt, inkább csak sütit enni szeretnek)

Előtte önkéntesképzésen voltam - azt gondolom, a magamfajta tartozik annyival a köznek, hogy önkéntes munkát is végez a társadalom javára - az is jó volt, és nagyon izgi lesz a feladat is, alig várom.

Előtte meg egész nap előadást tartottam és az ottani résztvevők meg nyilván fel sem tételeznék rólam, hogy este nyolckor nem a kötésemmel bújtam ágyba, cuki fodros hálósipkában.

Szülinapi torta ma az események okán ma nem volt, sőt, további események okán holnap sem lesz - de holnapután decens értelmiségi családot játszunk majd családunk körében finom ételekkel, tortával és ajándékokkal. Ilyen csodálatosan sokfélék vagyunk mi négyen. Úgy szeretem őket! (A.-t, Á.-t, V.-t)