Most látom, hogy mögötte ötévesforma kisfiú ül a csomagtartón. lábát enyhén felemelve tartja (hogy hogy nem vettem eddig észre a két kis csizmás lábat?). Két kézzel kapaszkodik a férfi derekába, szétnyílt kék kabátja két szárnya kétoldalt lobog a szélben, göndör barna haja borzos. Hátán kis hátizsák fityeg.
És most kertrészlet következik (még reggel, hálóingben kiszaladtam fényképezni nektek):
Így teljesüljenek a vágyaim: a piros cipő (jó-jó, lazacszínű világos piros - gyönyörű!) megvan, ma már abban voltam, egyszerűen kacag a szívem, ha rápillantok (bónuszként kényelmes is)
Az ibolyák tüneményesek! A biciklisről: - ugye nem az apukája a kisfiúnak, vagy ha az, csak nagyon nagyon kivételesen engedett a gyerek könyörgésének és felrakta a csomagtartóra? Ugye? Mert az nem lehet, hogy egy felnőtt ennyire vigyázon magára és a gyerekére ennyire nem! Ha meg mégis, akkor egy orbitálisan nagy barom!
VálaszTörléshát, először apukát írtam, aztán kijavítottam férfire - mert nem tudom, az apja-e vagy sem - mindenesetre nagyon nagy kontraszt volt az ő beöltözöttsége és a kisfiú beöltözetlensége közt :(
Törlésvirágok: fogok még képet csinálni, mert valahogy pont az nem látszik eléggé, hogy kinézek az ablakon és hatalmas lila foltok vannak a fűben - de ahhoz majd az igazi gép kell, a telefonom igazán csak szelfiben jó :D