Bulizni megyünk este a csajokkal, kirúgni a hámból - berúgásról persze szó sem lehet. Esetleg egy koktél, valami szolid vacsora desszerttel, sok duma - meg persze könnyesre röhögjük magunkat.
Kinéztük a helyet, hogy hová tud eljönni és honnan tud akár éjfél környékén is (ó, milyen későig maradunk!) hazabékávézni mindenki (már aki nem kocsival jön, de kocsival ugye az az egy koktél is ugrik), és lehessen enni is, meg sokan leülni egy nagy asztal köré... és legyenek csinos, vidám pincérfiúk is... és ne legyen egy olyan irgalmatlanul hangos osztálytalálkozó a szomszéd asztalnál, mint amilyen a múltkori pletykapartinkon, mert nem hallottuk a felét sem annak, hogy... (na jó, ezek persze titkosak, nem mondom el a hallott felét sem)... és ne legyen túl füstös, ha lehet (nyögök be én is egy újabb szempontot). Füstös? Mi a frásztól lenne füstös? - kérdezik csodálkozva - ezer éve nem lehet dohányozni egyetlen nyilvános helyen sem. Ja, tényleg, döbbenek rá - csak én már jóval korábban elnyomtam az utolsó szálat, a kérés reflexből jön. Mint ahogy az is, hogy egy kávé vagy sör mellé néha még úgy rágyújtanék. De persze nem esne jól. De persze nem merem kipróbálni, mi van, ha mégis?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése