Kedves barátaim!

(amennyiben léteztek egyáltalán)

Kérlek titeket, hogy amikor a tincsekben őszülő hajamat tépem ki épp csomókban a dühtől reszkető kezeimmel, és hol mélységesen lesápadva, hol paprikavörösen panaszkodom nektek Á.-ra (az én egy szem fiacskámról, akit amúgy tényleg, igazán, az azonnal megálló szívem minden melegével szeretek), szóval e panaszáradatot hallva ti, akik az én barátaimnak, de legalábbis jóakaróimnak valljátok magatokat,ne nyugtassatok olyan marhaságokkal, hogy Á. kamasz és minden kamasz ilyen, kérlek titeket, hogy ennél a semmitmondó vigasznál sokkal inkább ismerjétek el, vágjátok a képembe, hogy számotokra is teljesen érthetetlen módon, de én egyszerűen szent vagyok - és én igyekezni fogok továbbra is a többi szentekhez méltóan viselni, ami rám méretett.