Akkor meg minek írni róla?
Mert cseppet sem látens grafomán vagyok.
És ha nincs miről (bááár, tulajdonképp nem túl helyes, sőt talán egyenesen ronda dolog eseménytelennek nevezni egy napot, amikor ezt a verset kaptam - szóval, boldog, verses nap, kevés egyéb történéssel) írnom, akkor miről is írhatnék? Igen, igen.
A régebbi olvasók már rájöhettek, hogy amikor nincs miről írnom, akkor gasztroblogot vezetek.
Megkérdeztem ma külön-külön a gyerekeimet, hogy paradicsomlevest vagy zellerkrémlevest szeretnének-e ebédelni. Én zellerkrémet szerettem volna (bár a finom (nem a napközis) paradicsomlevest is nagyon szeretem). És mit mondott V.? Zellerkrémlevest. És mit mondott Á.? Zellerkrémlevest. A.-t nem kérdeztem meg, mert nem akartam kétféle levest főzni, és ha paradicsomot mondott volna, megcsináltam volna azt is. Nem maradt le semmiről, hétfőre megkapja azt.
Utána pedig aranygaluska volt borsodóval (illetve a gyerekeknek eperbefőttel)
(V. egyébként egész jól van, már láztalanul - én meg egész rosszul, de még láztalanul)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése