Azt szeretném tudni, hogy vajon az a kivételesen karakterisztikus tulajdonság, hogy a magyarok (tapasztalataim szerint más népeknél sokkal jellemzőbben) pont az ajtóban
- állnak le beszélgetni
- fújnak náthás orrot
- öltöztetnek gyereket
- írnak naplóbejegyzést
- telefonálnak
- osztanak szendvicset igazságosan kétfelé
- kötnek masnira cipőfűzőt
- számolnak potyogó aprópénzt
- csekkolnak most váltott vonatjegyet
- tárolnak sivalkodó tartalmú babakocsit
- pisiltetnek kockás kabátba bújtatott kutyát
- bodorítanak szempillát
- igazítanak ki letört körmöt
- vizsgálnak szakadt táskafület
- néznek bátran a napba
- vetnek cigánykereket
- majd le is aratják azt,
és ajtó híján pedig messze földön híres találékonyságukkal megoldják, hogy mindez a lehető legforgalmasabb s egyszersmind a legszűkösebb helyen történhessen meg - szóval ez a tulajdonság vajon genetikus öröklődés útján még egyenest a suméroktól származik-e a Szíriuszról, vagy hányattatott történelmünk során szedtük magunkra más népektől?
A világért sem venném magamnak a bátorságot, hogy azon famagyarok közé soroljam magam, akik a Szíriusztól származtatják a családfájukat (ettől számos ok visszatart), de pl. Marci előszeretettel csinál bármit a küszöbön, illetve ott (önkéntelenül), ahol a leginkább láb alatt van.
VálaszTörlésHa nem a nevelésetek végezte ezt a munkát, akkor bizony ez a genetika :) le ne tagadd, egy szíriuszi FAMAGYAR :D minden családban jól jön :)
TörlésNa tessék, még a faJmagyart se tudom leírni! Ez is mutatja, idegen szálkakent tokozodunk nemzetünk szittya testibe.
VálaszTörlésNekem tökre tetszik a famagyar - nemes élő anyag (bár egyesek belekötrnek :D ), sokféle alfaja (értsd típus) van - nyáron lombodzik, télen nyekereg a hó súlya alatt - szép a famagyar, na :)
Törlés