Szomorú nyugatiak, boldog keletiek

Reggel azt írta az internet, és képen is megmutatta, hogy Magyarország nyugati felén sűrű köd van, mindent elborít a szürke homály, még riasztást is kiadtak valamire - míg az ország keleti részén ragyogó, arany napsütésben fürdik a nép. Én itt sosem tudom, hogy keleten vagy nyugaton élek-e, így egy kávé után kinéztem az ablakon is - és nem töltött el örömmel, amit láttam, nyugat volt kint, sűrű nyugat. És persze ez a kedvemre is rátelepült, ha a lázam elmúlt is reggelre, nem éreztem magam teljesen egészségesnek. De leginkább az gyötört, hogy vajon mit találnak Á. vérében, ami magyarázza az ijesztő tüneteit. És persze gyakorló hipochonderként nagyon sok csúnya szót ismerek, és ezek napok óta mind eszembe is jutottak.

A várakozással töltött idő bizony hideg volt és ködös - pedig színes zöldségeket sütöttem reggelire, illatos indiai fűszeres tusfürdővel zuhanyoztam, bársonyos macskát simogattam - de csak nem múlt el a szürkeség. Aztán mikor már felöltözve elindultam, valószínűleg sütött a nap - csak nem vettem észre. A leletet azonnal tüzetesen átfutottam (ebben nem szokott zavarni az, hogy csak a felét értem - de a feléből azért az derült ki, hogy viszonylag kevés érték lóg ki a referenciatartományból, azok sem nagyon) - aztán a rendelő előtt találkoztunk Á.-val, a napon ácsorogva vártuk, míg befut a doktornő (a jókedvű Á. is átvizsgálta a leletét, megtanítottam mindarra, amit én tudok belőle). Befutott a doki is, egyre simuló arccal nézte a laborleletet, azt mondta (hogy noha egy fontos vizsgálatot lefelejtettek róla), a többiből is kiderül, hogy a már korábban diagnosztizált, torokgyulladást és lázat is okozó vírus uralta el a nyirokrendszert is - aggodalomra nincs ok, kontrollvizsgálat kell majd még. És Á. maradjon otthon. Á. ettől nagyon elszomorodott, mondván, le fog maradni mindenből - és amikor azt mondtam neki, hogy ezt a hiányt esetleg otthoni tanulással enyhíthetné, keserű kacajt hallatott és tájékoztatott, hogy az iskolában az órák érdekesek, nem a könyvek, amikből tanulnak. Valamelyest sikerült felvidítanom azzal, hogy az itthonléte alatt korlátlan mennyiségben fogyaszthatja a smoothikat (amiket egyszerűen csak gyümölcsturmixnak nevezünk) - reggel is hihetetlenül jó ízkombinációt raktak össze V.-vel (banán, narancs, vérnarancs, alma, málna)

Addigra már olyan megnyugtatóan fényesen ragyogott a nap, hogy még azt is felajánlottam neki, sétálhatna velem egyet - de nemet mondott, így végül is a szintén taknyos, fejfájós A.-val mentem el egy nagy körre fürdeni a tavaszban. Láttunk virágzó mogyoróbokrot, egy újabb szál ibolyát, rengeteg hóvirágot, duzzadó rügyeket, kisebb és nagyobb madarakat, vidáman futkosó kutyákat. Szerintem mindkettőnknek jót tett az egy órányi séta, inkább ballagtunk, mint gyalogoltunk, de igyekeztünk többnyire a napos oldalon járni.