Elmondása sem készült a szerepre, maga az élet hozta el számára ezt a kiváló alkalmat, és nem is tálcán nyújtotta, de egyenest dézsából öntötte. A későbbi győztesnek esélye sem volt arra, hogy visszautasítsa, nem kerülhette el sorsát, nem kérdezték az égiek, erre a kihívásra van-e épp a legnagyobb szüksége. Úgy zúdult rá a lehetőség, hogy nem lehetett kitérni előle. Kár is, de lehetetlen is lett volna védekezni, minden porcikáját elöntötte, nem maradt más számára, mint élni a lehetőséggel, remegve, vacogva és szinte vakon menetelni a győzelem felé. Eleinte magányosan, dacolva az elemekkel sietett a győzelem felé, végül a dacot feladva az utat egyedül ugyan, de énekelve, nevetve tette meg. Mielőtt célba ért volna, egyetlen dolog járt az eszében, hogy vajon hogyan várják rajongói majd a célban: vajon fényképezőgéppel vagy egy száraz törülközővel?
A törülközőt kapta meg - így fénykép nem készült - és a legdrágábbat, amit abban a helyzetben el tudott képzelni, egy száraz frottírköntöst. Aztán érkezett még egy kávé - majd egy újabb lehetőség, ezúttal pizzasütésre - de az már egy másik történet lesz. Győztes viseletéből még mindig csöpög a lágy esővíz, de néhány nap alatt megszárad majd, csak úgy, mint a nadrág, a bugyi, a melltartó, haját a lágy víz puhává, selymessé varázsolta, a nagy alkalomkor viselt cipőjét, az eredetileg hófehéret, amiben vádliközépig gázolt az utcán hömpölygő sebes patakban, stílszerűen egy esővízzel teli akváriumban fogják kiállítani mementóul az utókornak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése