Mit csinál az állatorvos és mit a közmunkások?

A vonatállomáson ácsorgok, amikor az árokpart felől - amerről én is érkezni szoktam - megjelenik egy idősebb hölgy egy kislánnyal, aki feltehetően öt év körüli és feltehetően az unokája. Beszélgetnek:

kislány: de milyen állatorvos?
nagyi: aki meggyógyította Masnikát is
kislány: ők kedvesek?
nagyi: az állatorvosok nagyon jó emberek
kislány: mert meggyógyítják az állatokat?
nagyi: igen, meggyógyítják őket
kislány: a kiskutyát?
nagyi: igen, a kutyákat is
kislány: meg a lovakat?
nagyi: igen, a pacikat is
kislány: meg a kis csigákat?
nagyi: nem, a csigákat széttörjük, azok károsak
kislány: meg a pici legyeket?
nagyi: a ronda legyeket meg kell ölni


Amúgy ma (amikor majdnem két vonatot is lekéstem) kiirtották formára vágták a növényeket gazokat a peron mellől, így ami eddig úgy nézett ki, mint egy barátságos falusi vonatállomás, az most úgy néz ki, mint egy betonkerítéssel körbevett undok ipartelepi vasútállomás. Ahol eddig le lehetett ülni az árnyas padokra (az árnyakat a nagy gyomok vetették), ott most sehová sem lehet leülni, mert a lekaszabolt törmeléket a padon hagyták. A soron vezénylő kápó meg a fogvatartottak a MÁV szakembere és az általa irányított közmunkások dolgoztak - biztosan bennem van a hiba, hogy a vasútállomáson épp az észak-koreai munkatáborokról olvasok (pedig olvashattam volna akár a MÁV perontisztításokra vonatkozó munkavédelmi szabályzatát is, de nem gondoltam, hogy érdekelni fog), de ahogyan elvonult előttem ez a három ember, nagyon erősen hozzájárultak ahhoz, hogy még jobban bele tudjam élni magam az olvasottakba. Szóval narancsszín láthatósági mellényben, MÁV felirattal és vérben forgó szemekkel egy idült alkoholista rugdalt dühösen félre az útjából mindent, ami odakerült, miközben a sárga láthatósági mellénybe öltözött, jámbor kinézetű munkások hatalmas motoros kaszákat (?) suhogtattak itt-ott a kápó parancsára - és időnként szelíden azt mondták, hogy nehéz ám a fejük fölé emelt kézben tartott súlyos, benzines gépekkel hosszan vagdalózni, mert nem bírják tartani - mire a borgőzös tekintetű MÁV-os feléjük rúgott egy köteg lombos ágat és azt mondta, ne ugassatok, dolgozzatok - és a (köz?)munkások, sárga mellényben, MÁV felirat nélkül, jámbor arccal és tiszta tekintettel dolgoztak tovább, bár félelmetesen remegett a kezükben a magasan a fejük fölé emelt benzines fűkasza.