A legkorábbi emlékek

Azt mondják, az emberek többsége nemigen emlékszik az öt éves kora előtt történtekre. Számomra ez teljesen megdöbbentő (igazából nem is nagyon hiszem el), hiszen a gyerekeim is egészen pontosan felidéznek és elmesélnek dolgokat a kétéves korukat megelőző időszakokból is, olyanokat, amelyekre én is emlékszem, de másképp (úgy értem, más szemszögből nézve), mint ők. És nekem is van néhány nagyon konkrét emlékem kétéves korom előttről is (például az első születésnapomról), de ötéves korom előttről legalább százával.

Amiért eszembe jutott, az az, hogy volt egy zeneszám, amit óvodás koromban hallottam a rádióban, és ami annyira tetszett, hogy rengetegszer dúdoltam magamban azóta is azt a néhány szótöredéket, ami rémlett belőle, meg persze a dallamot. Mivel nem épp mostanában voltam ovis, az elmúlt évtizedekben ezt a számot ritkán játszották (bár nagy ritkán hallottam már azóta is, de mivel sosem számítottam rá, hogy meghallom, nem tudtam megfigyelni, ki énekli vagy játssza, mi a szám címe - vagyis azon kívül, hogy képes voltam magamban dudorászni, nem tudtam róla semmit). Néha viszont elfogott a vágy, hogy újra hallhassam, ne csak saját előadásomban. A. tegnap este azt mondta,  teljesen reménytelen a dolog másképp, mint hogy végighallgatom az akkori (mintegy öt évet felölelő) slágerlistákat, aztán ráismerek, ha szerencsém van. Nos, én szótöredékekre kerestem - és büszkén mondhatom, megvan! Meg is hallgattam, tisztára olyan megint, mintha egészen kicsi lennék, a rengeteg akkori kép mellé még illatok is visszajöttek.