Kaptam egy nagyon-nagyon megtisztelő és tuti felkérést egy munkára. Évek óta várok egy pontosan ilyenre. Átadtam - mást nem tudok most csinálni. És igyekszem örülni annak, hogy egyáltalán eszükbe jutottam, éppen én. Kár, hogy éppen most. Ez nagyon nagy szakmai siker ám! Vagyis az lehetett volna...
Úgy érzem magam, mintha elmentem volna a bálba, kellettem volna magam egész este, megmutattam volna, milyen bájos, okos, jó táncos (stb.) vagyok, az ideális hercegnő. Aztán mire jön a királyfi a fehér lovon, hogy táncba vigyen és feleségül kérjen, én épp a vécén kucorgok hasmenéssel és összehányt ruhában. Nagyon büszke vagyok rá, hogy engem keres - csak épp nem tudok így előmászni.
Meggyógyulsz és ajánlanak egy másik ilyet. Tán addig nem is tudják betölteni azt A POSZTOT és végül Te kapod meg.
VálaszTörlésTudod pontosan mi a gubanc? Ehm. Máshol is van fülem.
Hát, ez nem egy konkrét poszt, ez egy felkérés egy konkrét munkára. Nem ér rá (mármint azok nem érnek rá várni, akik felkértek), ezért volt muszáj másnak felajánlanom.
TörlésÉs igen, remélem, lesz másik hasonló. De ez lett volna az első ilyen komoly... és több okból is olyan szép.... na, mindegy, biztosan lesz majd tényleg másik :)
Muszáj ,hogy legyen, ha már ennyit vártál rá és téged akartak! Fel a fejjel, hiszen eszükbe jutottál!
VálaszTörlés