Izgalom. Tetőfok. Hágás.

Most az az őrjítő helyzet van, hogy annyira akartam azt a könyvet, hogy végül egy nagy és utált munkát leadva jutalmul megvettem magamnak. Ott van az ágyam mellett. És szombat délutánig egész biztosan nem lesz időm olvasni. Nem hurcolom magammal, mert akkora, mint egy kisebb szekrény. És úgysem merném elkezdeni, mert akkor nem dolgoznék rendesen, mert benne lennék a könyvemben. De így meg a fél agyam folyton azon jár, hogy milyen jó lesz majd, ha olvashatom. Jaj. Pedig még azt sem tudom, tényleg jó-e. Csak a vágyakozás az olyan, mintha biztosan jó lenne majd. Tisztára mint a szerelem.