Ma reggel két mókust láttam: egy egészen sötétbarna és egy világosabb, vöröses mókus kergetőzött a park egyik öreg fáján. Megálltam alattuk és percekig bámultam őket, ahogy futkostak fel-alá az ágakon. Néha ők is megálltak felettem és bámultak a gombszemükkel, ahogy nem futkostam semerre.
Aztán továbbmenve megláttam egy nagy műanyag szemeteszsákot. Nagyon precízen, szépen össze volt csomagolva a hatalmas zöldes-sárgás átlátszó zsák, méretéből ítélve több utcai szemetest is kiürítettek, míg megtelt, kívülről mégis makulátlan tisztaságúnak tetszett, tompán csillogott a reggeli napsütésben. Arra szállt egy madár, egy olyan nagy, szürke-fekete dolmányos varjú. Először alacsonyan elszállt a zsák felett, aztán leereszkedett mellé, figyelmesen körbejárta, jól megnézte, talán meg is szaglászta. Gőzöm sincs róla, vajon jó-e a dolmányos varjak szaglása, pláne zacskón át - de persze azt sem tudom, a látásuk milyen. Ez a varjú minden esetre nagyon figyelmesen szemlélődött, aztán kiválasztotta a zacskó egy pontját, odalépett a zsákhoz egész közel, és erősen beledöfte a csőrét a műanyag zsákba. Jól választotta meg a csípés erejét, mert a zsák azonnal kiszakadt, valószínűleg épp ott, ahogy a varjú kibökni szánta, ugyanis kisvártatva a madár előhúzott egy fél kiflit a lyukból, karmaival a földre szorította és a csőrével mohón tépni kezdte.
A varjúfélék a legintelligensebb madarak (simán lenyomják a baglyokat például). Itt a környéken mogyorófák vannak, a varjak meg a szarkák a mogyorót is feltörik valahogy. A Gellérthegynél diókat tesznek az út közepére, hogy a az arra közelekedő BKV-busz kerekei összezúzzák a dióhéjat.
VálaszTörlés