2013. április 23., kedd

Az akkurátus ember

Az akkurátus ember épp a földalattin ül, amikor felszállok. Vasalt, folyami homok színű vászonnadrág, sötétebb homokszín, szintén vasalt, de vállnál már kissé gyűrt (nyilván a hátizsáktól) vászonzakó, világos homokszürke cipő, vakítóan, kéklően hófehér ing gyűrődés nélkül, katonazöld, enyhén fényes nyakkendő. Az arca olyan frissen borotvált, mintha csak néhány perce tette volna le a kést és az ecsetet (igen, késes-ecsetes fajta), a haja ősz, még fekete szálakkal barázdálva, szemöldöke ritkás, szempillája láthatatlan. Az ölében fekete laptophátizsák, rikító narancsszín Samsung felirattal. Az akkurátus ember életkora úgy 45 és 60 közt van, de olyan kortalan típus.

Az akkurátus ember ül a földalattin, nadrágját felhúzza térdnél, hogy ki ne térdesedjen, a füléhez telefont szorít és telefonál:

- azért most hívlak, mert most csend van
- (....)
- most beszélj, Baba...
- (....)
- nem érted? ez egy ritmus, most áll, most csend van
- (....)
- most én beszélek, mert elindult
- (....)
- ne beszélj, nem hallom
- (....)
- nem fogod fel, hogy akkor kell beszélned, amikor megállóban vagyok?
- (....)
-most én beszélek... na, most jössz te
- (....)
- ezt nem hiszem el, én mondjam, hogy most mit mondjál?
- (....)
- akkor beszélj, amikor áll, akkor hallak. Amikor megy, akkor én beszélek.
- (....)
- most mondd akkor, hogy mit csináljak!
- (....)
-  én honnan tudjam, hogy te mit akarsz? azt is én mondjam meg?
- (....)
- Hallgass már el, nem hallak, elindult... most én beszélek
- (....)
- Én beszélek, te szerencsétlen! nem hallak, mert zörög!
- (....)
- Nem hiszem el, hogy nem érzed ezt a váltakozó ritmust!
- (....)
- azért most hívlak, hogy ne vesszen el az idő. Készülj!
- (....)
- csak azt kéne figyelned, mikor érek megállóba! Nem igaz, hogy nem hallod!
- (....)
- értsd már meg, azt teszem, amit mondasz! Most hallgass! Elindult..
- (....)
- Halló!!!! Ott vagy? Ez nem igaz, leteszed, pedig most beszélhetnél...


Az akkurátus ember letörölgeti a telefonját, tokba teszi. Előhúz egy fekete-tengerkék hajkefét, megfésüli amúgy is tökéletesen fésült haját. Elteszi a hajkefét, kétoldalról húzza be a hátizsák cippzárját, hogy épp középen találkozzanak a kis fekete cippzárfülecskék. Feláll, kisimítja a nadrágját, megigazítja a zakó ujját. Felveszi a Samsungos hátizsákot a vállára. Az ajtó tükrében megnézi magát. A hátizsákot egyenesebbre rántja, a nyakkendőt felemeli, megigazítja a csomót. Kissé hosszan hagyott körmű kezével hátrasimítja a haját. Megigazítja az inggallért, aztán a zakó oldalát és zsebeit. Szabad kezével végigsimítja a szemöldökeit. Az ajtó tükrében megvizsgálja mindkét profilját. Aztán hátrasimítja megint a haját, hunyorít, megtapogatja kétoldalt a nyakát, hogy elég sima-e még. Aztán az ajtónyitáskor leszáll.

A nője helyében én biztosan megfojtanám. Még mielőtt összejönnék vele.

3 megjegyzés:

  1. Inkább egy érdekes idióta...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, az hogy valaki milyen, az eléggé a szubjektív megítélés kérdése, nyilván ezt a pasit is szereti valaki (Baba?), de én már ott a földalattin is nehezen viseltem, pedig 5-6 megállót utaztunk csak együtt.

      Törlés
  2. Uhh ... kényszeres, ijesztő, borzasztó ...

    VálaszTörlés