A hivatásos

Eléggé szeretek írni. Kézzel is szerettem, de most, hogy már nem kell mindent újra átmásolni akkor, ha még utólag jut eszembe valami nagyon frappáns, amit mégis be szeretnék illeszteni a szövegbe, vagy esetleg mégis kiszedném, mert mégsem annyira jó, vagy esetleg kipróbálnám, hogy milyen betéve és milyen újra kiszedve, szóval most, hogy az írás terén is hódolhatok a káosz (nem a kosz!) iránti  buzgó rajongásomnak, most tényleg egyenesen tobzódok az írás adta boldogságban. És most végre valakinek szüksége van erre! Mármint egy rajtam kívüli másnak. V. osztálya különféle ügyekben különféle címzetteket megszólítandó engem alkalmaz levélírónak. Sorra jönnek a megrendelések, hogy mikor kinek kéne írni, hogy elérjünk valamit. Nem haragszol, ugye, hogy megint téged kérünk rá, hogy írj - kérdezi az egyik anyuka - de mi általában olyan jókat szórakozunk a leveleiden, és hát végül is te hivatásos vagy, ugye?