Nekem szinte bármit be lehet adni, én nem veszem észre a filmes trükköket, nem tudom, jól mozognak-e a mozgatott dolgok, nem tudom, jó volt-e a vágás, én csak nézem a filmet. Én magamtól nem veszem észre, ha a modell fél karját levágták, hogy ráférjen a képre, csak irigykedem a karcsúságára. Nekem nem tűnik fel, ha az angol királynő botrányosan viselkedve másodjára is felvesz egy korábban már viselt ruhát, én örülök, ha egyáltalán a királynőt felismerem.
De most eljött az én időm! A lidl mostani reklámújságjában a címlap még az én ingerküszöbömet is átlépi. Először csak azt láttam, hogy na, ez tuti photoshop, és büszke voltam arra, hogy ilyen élesen látok, bár nem tudtam azonnal megmondani az okát, hogy mi annyira természetellenes, hogy még nekem is feltűnik. Először arra gyanakodtam, hogy talán ollóval vágták ki a hegyek előterében álló, bambán az egekbe meredő párt, és talán cikkcakkos a vágás. De nem, cikkcakkos épp nem volt. Hanem akkor mi lehet az? És rájöttem! Hát az árnyékok! A tájat balról, a széppárt jobbról éri a fény. Tudom, tudom, mások ezt azonnal kiszúrják és még az ennél kisebb bakikat is. De én nagyon büszke lettem magamra, hogy így, önerőből lelepleztem egy photoshopos csalást.
Persze az is lehet, hogy a tervezők szándéka szerint egy plakát előtt álldogál a pár, és akkor bizony megint nem lepleztem le semmit sem. Így nem lesz belőlem híres filmkritikus, vagy reklámképelemző, vagy nyomozó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése