Tehát a Javítások. Megint egy könyv, amit érdemes volt elolvasni. Olvasás közben az ember bezzegelhet önelégülten magában, hogy na, ez aztán nálunk nem így van. Bezzeg! Aztán miután vége a könyvnek és hiányozni kezd az olvasása (a bentlét), elkezd hatni a könyv abba az irányba, hogy mégiscsak jó lenne talán elkezdeni nálunk is a korrekciókat, míg lehet. Mert van mit korrigálni itthon is. Lehet hazudni persze arról, hogy á, dehogy - de minek? Mert akkor ilyen lesz az eredmény. Szóval, jó könyv, na. Most akkor a Szabadságot akarom nagyon ugyancsak tőle. (Jonathan Franzen)
A kritikák messze nem sztárolják ennyire Anne Tylert, de nagyon hasonló élményt nyújtott - kisebb terjedelemben - a Vacsora a Honvágy étteremben, és ha már megemlítettem, akkor mondom, hogy Anne Tylernek az Amikor még felnőttek voltunk című regényét olvastam először. És az sem volt rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése