A. a repülőtér környékén járhat már, ő viszi ki Michaelt, a főnökét, aki tegnap nálunk aludt. Sajnálta, hogy velem és Á.-val nem találkozott (mi is sajnáltuk!), de mire ők hazaértek A.-val a hivatalos programról, mi már aludtunk, reggel pedig én a szokottnál is korábban indultam Á.-val. De hallomásból tudom, hogy nem hiába vásároltam mindenfélét, A. pompázatos lakomát tálalt reggelire, aztán még a konferenciára menet elvitték V.-t iskolába. És a macska is tetszett!
Á. éppen halászlét eszik gyufatésztával (mami, valami nagyon fura
neve is van, amit elfelejtettem), és rendelt csülköt is pékné módra. A
szobatársaival nagyon jól érzi magát. És
reméljük, ilyen csuda jókedvűen ér majd haza. Persze, mi, az itthon maradottak mind nagyon drukkolunk neki.
Mi V.-vel itthon vagyunk. Egy igazi lányos vacsorát ettünk (fokhagymás és borsos húsdarabkákat sütöttem, amihez csak salátát ettünk, a V. által készített fokhagymás - tejfölös mártással), aztán ittunk egy-egy nagy bögre teát, aztán V. megírta a fogalmazás háziját (a párbeszédet tanulják, így párbeszédet), aztán én vicces hangon felolvastam néhány korábbi írását, amin jókat derültünk mindketten, aztán V. táncolt az üres gyerekszobában, én meg olvastam (igen, újfent, és nem, nem unom, élvezem), aztán megfürödtünk és most a nagyágyban fogunk összebújva olvasni... még vagy öt percet, míg el nem nyom az álom bennünket. Engem biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése