Amíg nem írom meg...

Szóval, a mi családtörténetünkre még várni kell néhány évet (és valószínűleg utána is főként családi körben tarthat számot érdeklődésre) - de eszembe jutott egy könyv, vagyis négy, vagyis egy tetralógia, amit a családtörténet iránt olthatatlan vágyat érzőknek szerintem érdemes elolvasni.

Én természetesen a nagymamám polcán találkoztam vele először, egy kötettel a négyből, a másodikkal - és mivel nem tudtam, hogy van írott előzménye és hosszú folytatása is, nekem úgy volt kerek egész, ahogy olvastam. De mindig szerettem volna tudni, mi volt előtte és hogy volt utána. Aztán néhány éve kiderült, hogy van egy kötetnyi előzménye és két kötetnyi folytatása is a műnek. Természetesen megvettem, természetesen elolvastam. A többi kötet sem rossz, nekem mégis a második maradt a kedvencem.

Kosáryné Réz Lola négy nagy regényéről van szó:
1. Asszonybeszéd
2. Perceg a szú
3. Por és hamu
4. Vaskalitka

Olyan fotelba mélyedős, hagyjatok békén, nem vagyok itthon, a könyvemben vagyok, ti kik is vagytok? féle könyvek. Ha valaki elkészült a kalácssütéssel (én még nem), a tojásfestéssel (részben, mert V. csinálta, nem is akárhogy: lila és vörös hagymával, lilakáposztával, teával, spenóttal, céklával, kurkumával), a holnapi pecsenyével (á, dehogy - de fejben már megvan), sonkával - (anyukám megvette és meg is főzte nekünk, így ez pipa), tormareszeléssel (jaj - reszelni utálom, enni imádom) - szóval, ha már semmi sincs hátra egyéb, mint a fotelba süppedős,  időutazós olvasás, akkor én bizony nagyon ajánlom! (két-három éve jelent meg újra mind a négy kötet)

Kellemes húsvétot minden olvasónak, olvasson bármit is!