Gondolom, ismeritek azt a jelenséget, amikor valaki le akar fényképezni benneteket (sőt, akár ti magatok is akarjátok, hogy valaki lefényképezzen benneteket), bátran odanéztek, szépen mosolyogtok - aztán a fényképen mégis csukott szemmel, vagy legalábbis leeresztett szemhéjjal szerepeltek. Mert nem lehet annyi ideig pislogás nélkül, nyitott szemmel kibírni. És persze szemből süt a nap.
A minap egy korántsem napfényes rendezvényen több tucat fénykép is készült a társaságról, többek közt rólam is. Semmi kötelező odanézéses frusztráció nem volt, csak a színtiszta spontaneitás. Azt sem tudtam, hogy fotóznak. Többnyire épp beszélek valakivel, élénken gesztikulálok, a mimikám is azt mutatja, hogy ébren vagyok. De a képek többségén szemem csukva van. A közel húsz képből, amin rajta vagyok, csak egyetlen egy olyan van, amin nyitott szemmel látszom. A képen szereplő többi ember esetében ez az arány nagyjából fordított.
Azt hiszem, kénytelen leszek felülvizsgálni a nyitva tartási szokásaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése