Szomorújáték három felvonásban

(Vigyázat! egyre szomorodó, a nyugalmat alaposan felkavaró felvonások!!!!)

1.
Szereplők: apa, anya, fiúgyerek, lánygyerek
Péntek délután van, mindenki hazatért a munkából és az iskolából., a napsütötte nappalit látjuk.

anya: gyerekek! készítsétek el és pakoljátok be még ma a hétfői holmijaitokat, akkor egész hétvégén nyugodtan játszhattok!
gyerekek: méééééééért?
anya: hogy ne vasárnap este jusson eszetekbe legközelebb
(gyerekek el, látszólag pakolni, fiúgyerek iskolatáskája az előszobai polcon landol)
anya: kész?
fiúgyerek: persze
lánygyerek: én inkább holnap szeretném
anya: holnap ottalvós szülinapi buliba mész...
lánygyerek: jó, majd előtte
anya: ok, de nem szeretnék én szólni érte

SZÜNET
( a szünet tart egészen vasárnap estig, buli, móka, kacagás a hétvégén, vasárnap délután a haverokat a szülők nem engedik ki focizni, játszani mert még leckét írnak, öntelt anya büszkén dülleszti a mellét, jobb híján a tükörnek, hogy lám-lám, nálunk mindez péntek este óta rendben van. Végül este hatkor kimehet a többi gyerek is, a fiú és a lány is kimennek. Anya és apa megbeszélik, hogy miután a gyerekek lefeküdtek, sportolni mennek egy kicsit. Aztán a gyerekek hazaérnek)

2.
Szereplők: apa, anya, fiúgyerek, lánygyerek
Vasárnap este fél nyolc, odakint sötét van, a nappaliban ég a villany.

lánygyerek: most értesültem róla, hogy meg kell holnapra tanulni egy verset
anya: ???????
lánygyerek: akkor adták fel, mikor hiányoztam
anya: jobb lett volna megkérdezni, van-e lecke...
lánygyerek: megkérdeztem, de nem mondták
anya: a tanítótól kérdezted?
lánygyerek: ja, nem
anya: még jó, hogy kiderült... vedd elő a táskádból, tanuld meg gyorsan
lánygyerek: még nincs bepakolva
anya: ??????????????????????????
lánygyerek: elfelejtettem
anya (robbanásközeli állapotban): akkor csináld most, de azonnal
lánygyerek: már túl fáradt vagyok hozzá
anya: nem érdekel
lánygyerek duzzogva, csapkodva tanul, közben minden értelem nélkül mantrázza, hogy hozott a szeptember almát, körtét, szilvát, szőlőt, új esztendőt, csóványos fénycsillagot, anya két év után ismét konstatálja, hogy egyáltalán nem emiatt a szösszenete miatt szereti Weöres Sándort, sőt, ennél a tanítónénitől is jobb verset várna
fiúgyerek enyhe kárörvendéssel az arcán nézi húga kálváriáját, majd meggondolatlanul így szól:
fiúgyerek: nem kötötted még be az énekfüzetemet
anya (bűnbánóan): hozzad!
fiúgyerek hozza, az anya kötni készül, majd döbbenten nézi, a füzet üres
anya: nem, másoltad be, amit az első órán a leckefüzetbe írtál
fiúgyerek: jaj, elfelejtettem
anya: másold be rögvest!
fiúgyerek a macskától látott karommozdulatokkal karcol néhányat a füzetén, majd összecsukná, hogy kész
apa: mutasd csak, fiam! hol a violinkulcs? az előjegyzés? ezek a hangok nem oda kerültek...
fiúgyerek: az mindegy
anya, apa: ?????????? hogy lenne mindegy?????? énekből akarsz megbukni?
fiúgyerek: abból úgysem lehet
anya és apa megnyugtatják, hogy lehet, lány közben duzzogva csapkod, a vers szavait motyorássza összevissza, apa elviszi a fiúgyereket, hogy az internetről kiderítsék a miért alszol juhász című dal valódi kottáját, lánygyerek elmegy fürdeni azzal, hogy már fáradt tanulni. Az esti sportolás természetesen elmarad

SZÜNET
(anya bekészíti a reggeli kávét, az uzsonnákat, italokat, kikészíti a ruháját.  Az apa még dolgozik legalább éjfélig, majd mind békésen alszanak.)

3.
Hétfő reggel, az óra cseng, az anya kimászik az ágyból, kávét, kakaót készít, megfürdik, majd ébreszti a gyerekeket. Még sötét van a gyerekszobában, nem tanácsos villanyt gyújtani, mert a lány még aludhat egy órát, fiúgyerek a sötétben tapogatózva öltözik, a szekrényéből fehér pólót halász elő

anya: ebben mész??? ki kellett volna készíteni tegnap a ruháidat
fiúgyerek: nem, csak azt hiszem, lesz ma tesi
anya: álmodom? azt hiszed? hát be van pakolva a táskád, nem?
fiúgyerek: nem
anya: mivan?????????????
fiúgyerek: azt hiszem, elfelejtettem
anya: azt hiszed????? milyen órák lesznek ma?
fiúgyerek: nem tudom
anya: hogyhogy nem tudod? kitetted a táskás anélkül, hogy bepakoltál volna?
fiúgyerek: elfelejtettem
anya némán tátog, a fiúgyerek fejvesztetten pakol, a vonat jön majd elmegy, újabb vonat jön, rohanva elérik, az anya öt perccel a becsengetés előtt behajítja gyermekét az iskolakapun, majd továbbutazik a munkahelyére. Végtelenül büszke arra, hogy nem csapta agyon egyik gyermekét sem, dúdolgatva sétál az iroda felé, ahol egy nyolcórás nyugalmi pozíció várja unalmas megbeszélésekkel, meglepetést nem tartogató kollégákkal, fénnyel, harmóniával (na nem, ez azért túlzás... de legalább a gyerekek nélkül)

FÜGGÖNY