Az elsőn, ahol V. lakik, nincs. És a földszinten sem. V. egy másik kislány telefonjának segítségével zokogta a fülünkbe, hogy lefogyott az egység a telefonjáról. Érthetetlen, hogy hová lett a sok rátöltött egység, de nem gondolkodtunk sokat rajta, újra távfeltöltöttük. Várunk. Ismételt zokogás egy másik ismeretlen számról: hiába minden, elromlott, nem működik. Aztán újabb ismeretlen számról ismeretlen anyuka, aki személyesen helyezte el gyermekét a táborban, és most már hazafelé tart. Hogy V. sír. Mert a telefonja jó ugyan, de nincs térerő. De ne aggódjak, a többi szolgáltatónak van térereje, ha szerez V. kölcsön telefont, tudunk beszélni. Szerzett. Beszéltünk. A vacsora finom volt, a szoba kényelmes, a lányok kedvesek, V. vidám. Vagy majdnem. Csak az az elszakadt a köldökzsinór lenne ép!
Reggel fél nyolckor csöng a telefonom. V. száma az. Mami, itt van egy kis hely a másodikon, ahol van térerő. Már nemcsak ismeri, használja is a szót. Nem szabad odébb menni, mert akkor elmúlik. Majd mindig feljövök és innen hívlak minden reggel és este, jó? Jó, drága kicsi cicám!
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Szegényke, jól megijedhetett, de ügyesen feltalálta magát. Nagyon ügyes lánykád van:-)
VálaszTörlésAzt hiszem, V. legjellemzőbb tulajdonságai nagyon megkönnyítik számára a táborozást :))) (bátor, talpraesett, erősen tudja, mit szeretne, könnyen ismerkedik, rokonszenvet vált ki a vele találkozók kb. 99%-ból, stb ) - a ma reggeli telefonja szerint éjjel 2től 4ig az újonnan szerzett "nagylány" (értsd legalább ötödikes, de lehet, hogy még nagyobb) barátnőjével beszélgettek, aki átköltözött V.-ék szobájába V. kedvéért... - szóval, örülhetek, nem egy elveszett gyerek :)))
VálaszTörlésÚj baba hormonok?
VálaszTörlés