Persze van olyan is, és én azt is szeretem. Mert persze az is finomabb. De van másképp is, és azt még A. is szereti, aki amúgy ősellenség, mert sóskarajongó. És V.-t is rávette!
A másmilyen spenóthoz persze nem szabad fagyasztott parajpürét venni (az amúgy is csak muszájból jó - muszájból viszont igenis jó), hanem levelek kellenek hozzá. A spenót ugyanis alapesetben finom sötétzöld levelekből áll, és sok esetben jobb ezt úgy is hagyni. Létezik fagyasztott leveles spenót is, de a legjobb a friss. Egy komoly érv szól az ellen, hogy levélformában vegyünk spenótot, az pedig az, hogy körülbelül úgy kell mosni, mintha aranyat mosna az ember, szemenként kell kiszedni belőle a homokot. Szerencsés, aki recsegve is szereti, és sajnos nem.
De ha már tiszta a spenót, akkor nyert ügyünk van!
Van nálunk olyan spenót, amit leveles tésztában vagy rétestésztában sütök meg enyhén sózott túróval, vagy ricottával vagy juhtúróval. A leveleket nyersen teszem bele, mire megsül a tészta, megpárolódik az is.
Aztán van olyan is, hogy csak megmosom a friss leveleket és összekeverem narancsgerezd darabokkal. Gyönyörű is, finom is.
Aztán van még vajon párolt friss spenót icipici fokhagymával és sóval. Magában is finom, de lazac mellé (bármilyen sült hal, hús, sajt mellé) isteni!
Legújabban pedig van (olíva)olajon futtatott hagymán párolt spenót, amihez jól jön némi zöldpaprika és paradicsom is. Ezt kell leszűrni, lé nélkül tepsibe rakni és sajtot sütni a tetejére. Köretnek is jó, de jó mellé valamilyen köret is.
A török éttermekben van még joghurtos spenót is - az is nagyon finom!
P.S.: A kísérleti ecetes tojásunk reggelre nagyon szépen meghámozódott ám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése